Elképesztő veszteségek a fontpiacon

Mélységi rekordokkal kezdte az angol font a szeptemberi kereskedést a dollárral és az euróval szemben, miután egyre riasztóbb híreket kap a londoni piac a brit gazdaság állapotáról. Az első őszi kereskedési napon a font 1,23 euróig, illetve rövid időre 1,80 dollár alá zuhant Londonban. Az euró soha nem volt ilyen erős a brit valutával szemben, a dollárárfolyam pedig majdnem háromévi mélypont a font szempontjából.

A font egysége az év elején még 1,70 euró körül járt, a nyár közepén pedig 2 dollárnál is többet ért. A piac elsősorban Alistair Darling pénzügyminiszter azon hétvégi - mind szakmai, mind politikai körökben máris rendkívül erősen bírált - kijelentésére reagált, miszerint a brit gazdaság hatvan éve nem volt olyan rossz állapotban, mint most.

Darling a The Guardian című vezető baloldali londoni napilapnak nyilatkozva elismerte: ő sem számított ilyen súlyos helyzet kialakulására, és a válság "mélyebb és hosszabb lesz" a korábban vártnál. A fonton Gordon Brown kormányfő azonnali, kármentő célú nyilatkozata sem segített. Brown a BBC-nek kijelentette, hogy a brit gazdaság megfelelő helyzetben van a piaci viharok átvészeléséhez.

Sokkoló szavak után: tényleg 60 éves mélyponton a brit gazdaság?

A piacot mindazonáltal nemcsak Darling váratlan szavai sokkolták. Charles Goodhart, a Bank of England monetáris tanácsának egykori tagja, a patinás London School of Economics egyetem gazdaságtan-professzora a The Daily Telegraphban azt írta, hogy Nagy-Britannia legalább egy évig, de inkább még tovább tartó, súlyos recesszió előtt áll, és az ezt kísérő ingatlanpiaci zuhanás meredekebb lesz, mint a 90-es évek eleji recesszió idején volt.

Ez utóbbinak máris erőteljes jelei mutatkoznak. A Bank of England friss adatsora szerint júliusban az egész országban mindössze 33 ezer új jelzáloghitel-kérelmet hagytak jóvá a folyósító bankok, 71 százalékkal kevesebbet, mint a tavalyi azonos hónapban.

Zuhannak az ingatlanárak

A brit ingatlanárak ebben a rendkívüli hitelszűkével jellemzett környezetben - több évi meredek felfutás után - most már nagy ütemben zuhannak: a legutóbbi országos felmérés 10 százalékos átlagos árzuhanást jelzett 12 havi összevetésben. Ez 1990 óta a legnagyobb éves lakóingatlan-áresés a brit piacon.

Nagy-Britanniát - az euróövezeten kívüli legnagyobb EU-gazdaságot, a világ negyedik legnagyobb gazdaságát - a többi európai országnál messze nagyobb mértékben sújtja az amerikai nem elsőrendű - subprime - jelzálogadósi körből kiindult likviditási válság, amely a banki szférából egyre inkább átgyűrűzik a reálgazdaságba.

Negative equity - a rémálom

A brit lakóingatlan-szektor finanszírozása ugyanis hasonló bajokkal küszködik, mint az amerikai: a nagybani likviditási piacon megszorult bankok igencsak megszigorították a lakossági ingatlanhitelezés feltételeit, ugyanakkor tízmilliók tartoznak igen jelentős jelzálog-kötelezettségekkel a bankoknak, és e hitelek fedezete maga az ingatlan.

A brit lakásár-defláció jelenlegi üteme azonban már felidézi a "negative equity" jelenségének korábbról jól ismert rémét. A kifejezés azt jelenti, hogy az adott lakóingatlan értéke - a jelzálogkölcsön fedezete - az ingatlanra felvett jelzáloghitel összege alá csökken; ilyen esetekben a jelzálog-folyósító bankok rendszerint további fedezetet követelnek az adóstól.

Ha az adós ezt nem tudja nyújtani, a bank visszabirtokolhatja az ingatlant. Ebben a helyzetben a lakossági fogyasztás recessziós időszakokra jellemző ütemre lassult.