Globális kamatok: 314 éves rekord dőlhet

A globális kamatok csökkenésnek indultak az elmúlt hetekben. Október 8. óta többször is kamatot vágtak a nagy jegybankok, és közben szórták a pénzt a bankközi piacokra. Úgy tűnik, a bankok egymás közti hitelezése újraéledt ugyan, és a hitelválság egyik legrosszabb szakaszán túljutottunk, de most a reálgazdaság lassulása okoz újabb, hasonlóan súlyos problémát. Magyarország esetében a hatalmas állampapír-piaci hozamok és a Nemzeti Bank kamatemelése azt jelzik, hogy hatalmas felárat kell fizetni a bizonytalan makrogazdasági mutatók miatt.

• Itt találja a válsággal kapcsolatos összes hírt!

A Bloomberg hírügynökség szerint közeledik az ingyenpénz, vagyis a zérókamatok korszaka. Ez azt jelenti, hogy a világgazdaság lassulása miatt a jegybankok nulla felé közelítik a pénz árát, mármint az irányadó kamatokat. Mindez az IMF borúlátó előrejelzésének is köszönhető: a Nemzetközi Valutaalap szerint a globális növekedés 3-ról 2,2 százalékra esik 2009-ben, miközben a fejlett gazdaságok 1945 óta először fognak zsugorodni.

Angliában 1694 óta, a Bank of England alapítása óta nem csökkentek 2 százalék alá a kamatok. Voltak olyan szakértők, akik a hét elején azt jósolták, hogy drasztikus kamatvágást hajt végre Nagy-Britannia, de a jegybank 1,5 százalékpontos csökkentése még a bennfenteseket is meglepte. Jelenleg így 3 százalék a brit alapkamat, ami félévszázados mélységet jelent, utoljára 1954-ben volt ilyen szinten a ráta az MTI szerint. Ám ez a mérték már igen közel van ahhoz a szinthez is, a 2 százalékhoz, amelyet még soha nem lépett át lefelé az Angol Bank 314 éves történetében - mondta az [origo]-nak Németh Dávid, az ING Bank elemzője.

Másfél százalékpont

A Bank of England idén januártól kezdve folyamatosan csökkentette vagy tartotta a kamatot. A jegybank honlapja szerint 5,5 százalékról előbb 0,25 százalékpontokat lépegetve, két ütemben 5 százalékra, majd októberben 0,5 százalékponttal haladt tovább lefelé, míg most novemberben hatalmas, 1,5 százalékpontos vágást hajtott végre, és így süllyedt három százalékig a "legolcsóbb központi hitelek ára".

A központi pénzintézet a recessziótól tart, hiszen már most is 0,5 százalékkal zsugorodott a brit GDP, és a válság igazán csak most kezdődik a reálszférában - ahogyan erre Németh is felhívta a figyelmet.

A jegybanki alapkamat az az ár ugyanis, amit a kereskedelmi bankok fizetnek a központi banknak a hitelekért cserébe. (A kereskedelmi bankok közötti legfontosabb pénzpiac Londonban van, és itt nevezik Libornak általában a dollárhitelek kamatlábait. Euribornak hívják az euróhitelek rátáit, svájci frank libornak pedig a svájci devizában felvett hitelek kamatlábait.)

Szeptember-októberben az Euribor és a Libor is csúcsokat döntött. Novemberre viszont viszonylag alacsony szintre állt be a bankközi kamat. Ez azt jelenti, hogy enyhült a nyomás a pénzpiacokon, visszatérni kezd a bizalom, a bankok egymás közti hitelezése végre beindul. Ezt nemcsak a kamatcsökkentések, hanem a központi bankok pénzpumpáló akciói is elősegítik.

Az, hogy Nagy-Britannia drasztikusan csökkenti a kamatokat, nem meglepő: az ország gazdaságát elsőnek érte el az amerikai hitelválság, a brit Northern Rock jelzáloghitelező az elsők között dőlt be Európában, és csak az államosítás mentette meg a végső összeomlástól. Azóta egy másik jelzálogcég, a Bradford & Bingley is hasonló mentésre szorult, és az Egyesült Királyságban is létrehoztak egy bankmentő programot, az USA-hoz, Németországhoz és a kissé kapkodó Benelux államokhoz hasonlóan.

Nagyobb a kár, mint a haszon

A bankok feltőkésítésével párhuzamos kamatvágások a hitelezés könnyítését szolgálják. a globális válság ugyanis először ugyan az amerikai ingatlanpiacon kezdődött, majd átterjedt az amerikai jelzálogpiacra, később azonban - különösen az ingatlanhitelek úgynevezett "értékpapírosítása" miatt - a brókercégek is kezdtek bedőlni. Elsősorban a Lehman Brothers történelmi csődje, több mint 600 milliárd dollár maga alá temetése ingatta meg a nemzetközi pénzvilágot.

Ezután ugyanis a bankok sem mertek egymásnak hitelezni, hiszen a Lehman a világ egyik legnagyobb befektetési bankja és brókercége volt, mégsem segítette ki senki. A Lehman magára hagyását rótta fel elsősorban az idei közgazdasági Nobel-díjas, Paul Krugman is az amerikai kormányzatnak. Krugman szerint már a Lehmant is meg kellett volna menteni, későn jött a 700 milliárd dolláros amerikai bankmentés. (Ugyanakkor Németh Dávid megjegyezte, pedagógiai szempontból érthető, hogy meg akarták leckéztetni a túlzottan nagy kockázatot vállaló bankokat, de a büntetés önmagában túl súlyosnak bizonyult, az ára ennek a büntetésnek szinte nagyobb volt, mint a haszna.)

A Lehman bedőlése után szökött igazán magasra a Libor és az Euribor (nőttek a kamatok), minthogy eltűnt a likviditás (a készpénz) a bankközi piacokról.

A pénz drágulását, nehezen hozzáférhetőségét jellemzi a kamatlábak emelkedése, vagyis a Libor és az Euribor megugrása. Ezek a kamatok a 4-5 százalékos októberi szintről - ahogyan az a Brit Bankárszövetség honlapján látható - gyorsan visszamentek novemberben 2-3 százalékra. (A Libor, a dollárhitelek kamatlába 3-4, az Euribor, az euróhitelek kamata 4-5 százalék fölé is kúszott októberben.)

Mire számítanak a spekulánsok?

A spekulánsok persze már jó előre számolnak: a csütörtöki kamatcsökkentések után arra számítanak, hogy decemberben ismét kamatot mérsékel az Európai Központi Bank (EKB) és a brit jegybank (BoE). A Reuters által - a kamatdöntések után - megkérdezett 57 elemző közül 51 szerint az EKB decemberben további, legalább 25 bázispontú kamatvágást hajt végre, míg 41 elemző 50 bázispontú mérséklést vár. Ugyancsak a Reuters által megkérdezett 50 szakértő véleményének az átlaga szerint a brit központi bank 50 bázisponttal csökkenti az alapkamatot decemberben, amely így 2,5 százalékra süllyedne. A szakértők szerint 2009 márciusáig a BoE 2,0 százalékra szállítja le az alapkamatot, amely 2010-ig már nem változna.

A Bloomberg szerint október 10-én a Libor 4,82 százalékon állt, majd november 6-ára 2,39 százalékra zuhant, ami nagyon komoly visszaesésnek számít.

A központi bankok kamatvágásai általában egymáshoz igazodnak. Október 8-án egyszer már a nagy nemzetközi jegybankok egységesen csökkentették a rátákat.

Nem egyedül vágott a brit jegybank

A brit jegybank most, november 6-án sem az egyedüli volt, amely csökkentette a hitelek árát. Igaz, az Európai Központi Bank jóval visszafogottabb volt, mindössze 0,5 százalékpontot faragott le a kamatlábból, és így az euróövezetben 3,25 százalék az alapkamat.

A svájci jegybank is csupán 0,5 százalékot vágott egyébként csütörtökön, de egy hónap alatt immár másodszor csökkentett. A kamatvágáshoz csatlakozott a cseh és a dán jegybank is. A csehek 0,75 százalékponttal csökkentették a kamatot, a dánok pedig 50 bázisponttal lazítottak.

Európa még így is magasabb kamatokat fizet az euró után, mint Amerika a dollár, vagy Japán a jen után. Nem véletlen, hogy Jean-Claude Trichet, az EKB elnöke nem zárta ki egy további mérséklés lehetőségét sem. Amerikában jelenleg 1 százalékos az alapkamat, miután a Fed a gazdaság lassulását látva nem az inflációtól való félelemet tartotta fontosabbnak, hanem a reálgazdaság zsugorodása miatt kezdett aggódni.

Japánban alacsony a kamatszint

Japánban régóta alacsonyak a kamatszintek, így a mostani helyzetben a Bank of Japan mozgástere sokkal kisebb, legalábbis a csökkentést illetően. Japánban nincs ok a kamatemelésre sem, hiszen a tőzsde rendkívül rosszul teljesít, így a japán államkötvények amúgy is kelendőek a piacon, mert nincs igazi alternatív célpont a pénz befektetésére. (Az árupiacok hallatlan zuhanásban vannak, az arany ára is folyamatosan veszít, az olaj pedig másfél éves mélypont körül mozog.)

A jen azért is erősödött az elmúlt időszakban, mert a tőzsdei lejtmenet közepette a befektetők ismét előnyben részesítik a kisebb hozamú, biztonságosnak vélt eszközöket. A japán jegybank a napokban egyébként 0,5 százalékról 0,3-re vitte le az alapkamatot.