A románok tán jobbak nálunk? - fél áron adja hiteleit a román OTP

Fél pénzért kínálják a Magyarországon is érdekelt nagybankok a hiteleiket Romániában. A különbségért a jegybankot, a kormányt és a bankok profitéhségét is lehet okolni, de a legtöbbet az EU/IMF-hitelkeret nyomja a latban.

Irigylésre méltó ajánlatokkal csábítja az OTP Bank a Romániában élőket, ha megszorulnak, és hitelre van szükségük. Az egyébként legdrágább típusba tartozó, ingatlanfedezet nélkül nyújtható, lejalapú személyi kölcsönöket a keleti határainkon túl 13-15 százalék körüli teljes hiteldíjmutató (thm) mellett lehet felvenni, éppen feleannyiért, mint a forinthiteleket idehaza. Magyarországon az OTP 13-15 százalékos thm mellett legfeljebb lakáshitelt ad a magyaroknak, személyi kölcsönért azonban 30 százalékon állhatnak sorba az ügyfelek.

A számottevő különbség a közösségi oldalak posztjai láttán sokaknak szemet szúrt, többeket indulatos beszólásokra is késztetett. Egy olcsó román OTP-hirdetés miatt például intenzíven ütik a bankot a Facebookon, mondván, "döbbenet", amit a bank művel, és hihetetlen, hogy "velünk, magyarokkal mindent meg lehet tenni".

Nem az OTP hibája

Az első ránézésre meglepő különbség nemcsak az OTP-re jellemző. A két országban ugyanúgy jelen lévő Erste Romániában 18, Magyarországon 25-28 százalékos thm-mel adja a személyi kölcsönt, és bár csak 20 százalékos felárral, de az UniCredit ügyfelei is többet fizetnek itthon, mint Romániában ugyanazért a fedezetlen bankkölcsönért. Hasonló arányok figyelhetők meg a lakáshiteleknél is a két ország bankjai között.

Bár vannak a bankok eltérő stratégiájából és piaci helyzetéből, méretéből fakadó különbségek, a tendencia mindenhol egyformán kirajzolódik: ugyanannyi kölcsönpénzért lényegesen többet kell visszafizetni a határon innen, mint túl. Az igazságtalannak tetsző helyzet azonban nem azért van, mert ugyanaz a bankcsoport jobban szeretné a román ügyfeleit, és szándékosan ki akarna szúrni a magyarokkal.

Van rá magyarázat

A hiteleken a bankok keresnek, de hogy egy hitel mennyibe kerül, az az adott bank által elvárt profitráta mellett egy sor külső tényezőből jön össze. A kölcsönök olcsósága vagy drágasága miatt lehet a jegybankot, a gazdaságpolitikát, a többi adóst, a piaci verseny fokát és a külföldi befektetőket is okolni. Ha az alapvető árazási elemeket megvizsgáljuk, világosan kijön, miért jobb adós a román a magyarnál.

Kisebb a csődkockázat

Az egyik leglátványosabb különbség a két ország külső megítéléséből fakad. Ezt legjobban a CDS-felár, a csődkockázati mutató jelzi, ebben Románia lényegesen jobb. Az elmúlt fél évben az 500 pontos szintet Magyarország egyszer sem tudta bevenni (végig 500 és 750 pont között járt a CDS), miközben Románia csődkockázata a legrosszabb napokban sem érte el az 500-as határt (300 pont és 500 között ingadozott). Egy hónappal ezelőtt szinte pontosan kétszer olyan kockázatosnak láttak minket a befektetők, mint az IMF-hitelkerettel bíró Romániát, és most, amikor a magyar mutatók - a forinttal és a kötvényhozamokkal együtt - nagy ralin, javuláson vannak túl, 525 és 342 pont a két ország CDS-e, még mindig majdnem 200 pont a különbség.

Alacsonyabb kamatot diktál a jegybank

Romániában 2010 februárjában állt azon a 7 százalékos szinten a jegybanki alapkamat, ahol most a miénk van. Az ottani jegybank 2009 augusztusa óta folyamatosan csökkenti a kamatot, ami most épp 5,25 százalékon áll. Ez egyrészt azért fontos, mert a bankközi kamatok is igazodnak az alapkamathoz, másrészt a bankok időnként eleve az alapkamathoz kötik a különböző hiteleik feltételeit (erre tesznek rá bizonyos felárat).

Alacsonyabbak a bankközi kamatok

Az úgynevezett BUBOR (a bankközi kamatok) és román megfelelője, a ROBOR között is több százalékpontos különbség van, megint az utóbbi javára. A referenciakamatként előszeretettel alkalmazott, a jegybank által meghatározott 3 havi BUBOR jelenleg 7,2 százalékon áll, a 3 hónapos ROBOR viszont csak 4,41 százalékon, ez önmagában majdnem 3 százalékponttal teszi olcsóbbá a román lej hiteleket.

Jobban fizetnek az adósok

A nem fizető adósok aránya erősen befolyásolja a hitelek kamatát, a banknak ugyanis be kell áraznia azt is, hogy a kikölcsönzött pénzek egy része nem fog visszaérkezni, miközben a betétesek részére ilyenkor is kell fizetnie a kamatokat. A legalább 3 hónapos késésben lévő adósok arányában nincs látványos különbség a két ország között, de az elmúlt egy-két évben azért ebből is kicsivel rosszabbul jöttünk ki, mint a románok. Az OTP-nél 2010-ben még ugyanúgy 10,6 százalékos volt a rossz adósok aránya az anyabanknál, mint a román leánybankban, de tavaly év végére rosszabb lett a helyzet. Részben a végtörlesztés miatt (amikor is főleg a legjobban fizető hitelesek kerültek ki a portfólióból) 13,6 százalékra ugrott a késők aránya, miközben Romániában 12,1 százalékra emelkedett - ez is indokol némi különbséget a hitelek kamatában.

Kicsi vagy nagy piaci szereplő

Világos, hogy egy kis bank, amely piacot akar szerezni, sokkal inkább hajlandó lefaragni a profitelvárásait, és alacsonyabb kamatmarzzsal dolgozik, mint az, amelyik piacvezető pozícióban van. (A kamatmarzs a hitelek és a betétek kamata közötti különbség.) Az OTP a hazai piacon egyértelműen domináns pozícióban van, így nincs rákényszerítve, hogy kiemelkedően jó kamatokkal küzdjön az ügyfelekért. Ez jól tükröződik a kamatmarzson: az anyabank tavaly 5,01 százalékkal, a román leány 4,22 százalékkal dolgozott, és míg idehaza kismértékben nőtt, Romániában szűkült a mutató. A szélesebb magyar marzsot persze az is indokolhatja, hogy Romániában nincs banki különadó, nálunk viszont ezt a plusz terhet is megpróbálják valahogy beszedni az ügyfelektől.

Másban versenyeznek

Azon is múlhat, hogy ki mennyire olcsón vagy drágán adja bizonyos hiteleit, hogy éppen melyik részpiacon akar tarolni. A magyarországi bankokra most - számos jegybanki tanulmány és hitelezési felmérés alapján - a teljes passzivitás a jellemző, egyik részpiacon sem lökdösődnek azért, hogy alávágjanak egymás árainak, miközben Romániában a személyi kölcsönök éppen húzóterméknek számítanak, itt nagyobb a versengés.

Sok múlik az IMF-en

Az biztos, hogy a külföldi befektetők véleménye fontos, a csődkockázat, ezen keresztül a jegybanki alapkamat és végül a banki hitelkamatok akkor tudnak lejjebb jönni és tartósan alacsonyan maradni, ha a kormány megállapodik az IMF-fel és az EU-val. Ez Románia példáján is jól látszik: az országot azóta kedvelik a befektetők, amióta először 2009-ben, majd 2011-ben hitelmegállapodást kötött, és azt a programot követi, amit az IMF elvár tőle.

A külső bizalom persze nincs ingyen, rengeteg ellenállásba ütközött, ütközik Romániában, mivel a csomag súlyos áldozatokkal járt, és a legkeményebb megszorításoknál volt, aki úgy érezte, hogy "Ceausescu alatt is jobb volt". Erőszakos tüntetések, sztrájkok, Emil Boc miniszterelnök februári kényszerű távozása kísérte azt a folyamatot, amelynek részeként százezer főt elbocsátottak a közszférából, 25 százalékkal csökkentették a közalkalmazotti fizetéseket, eltörölték a 13. havi fizetéseket, megvágták a "nem hatékony" szociális juttatásokat, megemelték az áfát és a járulékokat. (Azóta új kormány alakult, de már az is megbukott, a múlt pénteken Mihai Razvan Ungureanu miniszterelnök ellen bizalmatlansági szavazást tartott a bukaresti parlament.)

Az IMF és a külföldi elemzőházak viszont roppant elégedettek Románia teljesítményével, és az elmúlt napok megmutatták, hogy egy magyarországi hitelszerződéstől is milyen boldogok lennének. A forinton és a magyar CDS-felár mozgásán már az is óriásit dobott, hogy az Európai Bizottság zöld utat adott a tárgyalások megkezdéséhez, de ahhoz, hogy a hitelkamatok valóban olyan szintre kerüljenek, ahol most Romániában vannak, még meg is kell állapodni, és hosszabb távon kell hasonló piaci mutatókat produkálni.

Romániai lakcím kell

Magyarként nem könnyű a romániai OTP-leánytól olcsó személyi kölcsönt kérni, mert a bank honlapja szerint azt csak romániai állandó lakhellyel rendelkező állampolgárok igényelhetik. Ha valaki mégis rendelkezik romániai lakhellyel, de egyébként itt él, és forintban keres, akkor azért számolnia kell egyéb kockázatokkal. Mivel a kölcsön lejalapú, ezért a jövedelmét forintban szerző ügyfélnek először euróra, majd euróról lejre kell váltania a törlesztést, ezáltal kétszeres árfolyamkockázatot fut - hasonlóan ahhoz, mint amikor valaki svájci frankban adósodik el. Ezt a rizikót valamelyest mérsékli, hogy a lej jellemzően azonos irányban mozog a forinttal, de vannak napok, amikor külön utakat járnak.