Új szelek fújnak majd Kínában

Javában tart a kínai kongresszusi ülés, aminek végén megtudhatjuk, kik lesznek a világ második legnagyobb gazdaságának új vezetői. A kedvezőtlen világpiaci környezet nem segíti a kínai gazdasági növekedés fellendülését, azonban a politikai elit sokat tehet, hogy javítson a helyzeten, és ún. "puha landolással" (soft-landing) ússza meg a válságot az ázsiai ország. A legfontosabb tényező a belső kereslet élénkítése lehet, ami mellett a kínai pénzügyi rendszer megreformálása sem elhanyagolható tényező.

A Kínai Kommunista Párt 18. nemzeti kongresszusa pénteken kezdődött, ahol a vezérkar kilenc tagjából heten távoznak (nyugdíjazás és más hivatalbeli szabályok miatt). Közéjük tartozik a jelenlegi vezér, Hu Jintao is, aki közel tíz éve tagja a legfőbb irányító szervnek. Várhatóan a közelmúltra jellemző hatalommegosztási elv érvényesül, és a vezető mellé olyan alelnököt választanak, aki nagy befolyással bír. Erről majd a november 14-én záródó kongresszus után kapunk tájékoztatást.

A legfőbb kérdés az, hogy lesz-e ciklikus vagy tartós fellendülés Kínában, ami a korábbi szintekre emelné az ázsiai ország gazdasági növekedését, illetve hogy a pozitív hangulatindikátorok megmutatkoznak-e az árfolyamok emelkedésében. Vegyük számba, mely tényezők lehetnek fontosak.

Részvénypiacok és makrokörnyezet

Ha a régiók szerinti részvénypiacok teljesítményét összehasonlítjuk, azt látjuk, hogy a három főbb fejlett országokat magában foglaló régió Észak-Amerika, Európa és a csendes-óceáni régió együtt mozog. Kitűnik azonban a kínai piac idei alulteljesítése (közel -5 százalék), ami lényegesen különböző utat járt be.

A JP Morgan globális termelői mutatója (Global Manufacturing PMI) arra világít rá, hogy a termelőcégek kibocsátása lassabban csökkent szeptemberben és októberben is az előző időszakhoz képest. A tényleges adatok alapján számított, tehát nem véleményekre alapozott, indikátor 50 felett növekedést, alatta csökkenést mutat. Ebből hosszú távú következtetéseket még nem vonhatunk le, de mindenképpen szembetűnő hogy az elmúlt négyhavi csökkenő trend megtorpant.

A makrokörnyezet ettől függetlenül mégis negatívnak mondható. Európa úgy tűnik, nem képes gyökeres változtatásokra, és a gazdasági nehézségek továbbra is fennállnak, melyekre hatékony megoldás még nem érkezett. Ráadásul közvetlen az elnökválasztás után az amerikai részvényindexek szárnyalásának is vége szakadt.

A nemrégiben megjelent kínai makrogazdasági adatok többsége az elemzői várakozásokat felülmúlta. A kereskedelmi mérleg többlete 14,5 százalékkal nőtt az előző havihoz képest, ami mögött az export nagyobb arányú növekedése áll az importtal szemben.
Ehhez kapcsolódóan érdemes megemlíteni, hogy a forgalomban lévő pénzmennyiség is nőtt Kínában, ami inflációs nyomást okozhat. Ez egyelőre nem érezhető a fogyasztói árindex alakulásán, mely jelenleg 1,7 százalékra csökkent az előző havi 1,9 százalékról (éves inflációról van szó). Kína esetében azonban relevánsabb a termelői árindexet figyelni, mivel nettó exportőrről beszélünk, ez a mutató is csökkenő trendben van (jelenleg -3,6 százalék).

A negatív termelői árindex azt jelenti, hogy deflációs környezet alakult ki, ami kedvezőtlenül hat a beruházásokra. Röviden összefoglalva, defláció során csökkenő árszinteket láthatunk, ami elsőre nem hangzik rosszul. A hosszabb ideig tartó defláció azonban arra készteti a vállalkozásokat, hogy csökkentsék termelésüket, mivel az alacsonyabb áraknak köszönhetően nyereségük is apadni fog. Ez alacsonyabb bérekhez, elbocsátásokhoz vezet, ami végső soron az összkeresletre hat negatívan, mivel az emberek kevesebbet költenek. A gazdasági növekedés lassulni kezd, a részvényárfolyamok esésnek indulnak, ahogy az emberek elkezdik eladni befektetéseiket, a hozamok pedig csökkennek.

A kínai lassulás megállítható

Az új vezetéstől a kínai gazdasági növekedés lassulásának megfékezését, valamint a korábbihoz hasonló szárnyaló pályára állítását várják. A központi hatalom szeptember elején egy 150 milliárd dolláros csomagot jelentett be, ami infrastrukturális beruházásokon keresztül próbálja beindítani a gazdaság lassuló motorját. A 60 új projekt vasúthálózat, autóutak, kikötők és repülőterek megépítését jelenti. A választások után megalakuló vezérkartól akár hasonló stimulusok elrendelésre is számíthatunk.

Egyes elképzelések szerint az új vezetés a legnagyobb előrelépést leginkább a bankok szabadságának terén, a kínai kötvénypiac fellendítésében és a jüan flexibilisebbé tételében érhetné el. Ezek a lépések nemcsak a tőkeáramlást tennék hatékonyabbá, de a magánszektornak is lehetőséget nyújtanának, hogy az emberek szabadabban gazdálkodjanak megtakarításaikkal és magasabb hozamokat érjenek el. Ezek a lépések elengedhetetlenek lennének ahhoz, hogy Kína kiszakadjon a tipikus export-orientált gazdaságok sorából és fogyasztói társadalmat építsen.

Xi Jinping, Kína várhatóan új vezére

A Kínai Központi Bank júniusban kezdte el kamatliberalizációs törekvését, miszerint a pénzintézetek nagyobb teret kapnak abban, hogy hogyan állapítják meg a kamatlábat az ügyfeleiknek. Most először engedik meg, hogy a bankok maximum 10 százalékkal magasabbra tegyék a betéti kamatlábat, mint az alapkamat, illetve a hitelkamatláb maximum 20 százalékkal lehet a benchmark kamatláb alatt. Ezzel a háztartások nagyobb vásárlóerővel rendelkeznek a betéteik után kapott magasabb kamatok miatt, illetve könnyebb lesz a hitelhez jutás is.

A rengeteg állami cég miatt a kínai kötvénypiac eléggé torz képet mutat. A vezetés tavaly kezdett el kísérletezni önkormányzati kötvények kibocsátásával, illetve kisebb magántulajdonban lévő cégeknek magas-hozamú kötvények kibocsátását engedélyezték. Idén az év első felében a kötvénykibocsátás a tavalyi azonos időszakihoz képest 60 százalékkal nőtt.

A kínai devizával kapcsolatosan is új fejlemények láttak napvilágot. A jüan kereskedési csatornáját áprilisban a dollárhoz képest +/-1 százalékra növelték a korábbi +/-0,5 százalékról. A lépés ugyan nem tűnik nagyon jelentősnek, mégis eltolódást jelent a kínai politikában egy még inkább piacorientált gazdaság kiépítéséhez. A jüan 2005-ig egy- az-egyben rögzítve volt a dollárhoz, amiért számos bírálat érte a kínai vezetést, hogy mesterségesen tartják alulértékelt szinteken a fizetőeszközük, így jutva extra bevételekhez a hatalmas export-termelésüknek köszönhetően.

Belső keresletösztönzés és a kínai munkaerőpiac

Kína gazdasági fejlődésének fellendítéséhez nem feltétlenül van szükség a befektetések abszolút mértékének növelésére. Stimulust az is adhat, ha a belföldi kereslet megugrik, ami a termelést ösztönzi, gyarapítva ezzel a kínai vállalatok hazai eladásaiból származó árbevételeit.
Ehhez azonban az kellene, hogy a háztartások rendelkezésre álló forrásai számottevően emelkedjenek, ami a reálbérek növelésével lehetséges. A kereslet állami kiadásokon keresztül történő élénkítése ugyanis nem biztos, hogy hatékony termeléshez vezet. Az állami megrendelések gazdaságilag nem feltétlenül indokolt költségekkel járhatnak, ami erősítheti a Kínára jellemző növekedési "csapda" továbbgyűrűzését.

A teljes képhez hozzátartozik az is, hogy a kínai társadalomban a nyugati világtól eltérő szociális rendszer alakult ki, ami azt jelenti, hogy az egyének jelentős mértékben magukra vannak utalva a szociális ellátás terén. Ebből következően a közép és a tehetősebb rétegek is konzervatívabb módon kezelik megtakarításaikat.

Az utóbbi évek tendenciája azt mutatja, hogy a kínai tartományok komolyan veszik az éledező munkavállalói öntudat hatására egyre gyakoribb sztrájkokat, és egymás után emelik a minimálbéreket. Legutóbb Shanghai tartománya még februárban szánta el magát, hogy 13 százalékkal növelje a minimálisan fizetendő munkabéreket, csatlakozva ezzel az év elején hasonló lépést bejelentő pekingi és shenzheni tartományokhoz.

A 33 területi egységből álló Kínában tavaly 24-ben átlagosan 22 százalékos minimálbéremelést hajtottak végre, és a tervek szerint 2015-ig éves szinten átlagosan 13 százalékkal bővülne a legalacsonyabb bérszint. A népességszám alapján a legnagyobbnak számító Guangdong tartomány, ami Kína dél-keleti részén, Makaó és Hongkong szomszédságában fekszik, autóipari, elektronikai és textilipari beszállító gyárairól híres. A tavalyi évfordulóval 20 százalékkal, 200 dollárról 240 dollárra nőtt a legalacsonyabb jövedelműek fizetése.
Richard Jackson, demográfiakutató szerint a kínai munkaképes korú lakosság növekedése elenyésző, és a jövőben sem várható lényeges bővülés. Az elmúlt három évtizedben átlagosan évi 2,5 százalékkal nagyobb munkaerő létszámának stagnálása is a bérszintek emelkedését segíti elő.

Az érem másik oldalán a megemelkedett munkabérek többletköltséget jelentenek a termelőcégeknek, ami elriaszthatja a megrendelők egy részét. Ezen folyamat továbbhaladása idővel a kínai piac versenyképességének romlásával jár, ami a jelenleg túlzottan export-orientált gazdaságuk miatt okozhat fejfájást. A bérek emelkedésével, ebből adódóan a belföldi kereslet fellendülésével ez a külföldre történő termelési fókusz megváltozhat, és a kínai gazdaságnak nagyobb függetlenséget biztosíthat a makrokörnyezet alakulásától.

Konklúzió

Az ázsiai országban az új vezetés folytathatja az elődök által megkezdett utat, akik a kínai gazdasági fejlődés lassulásának megállításán fáradoztak. Az állami stimulus programok mellett fontos eszköz lehet a harc során a kínai pénzügyi rendszer megreformálása (bankok mozgásterének növelése, a kötvénypiac kiépítése, a deviza kereslet-kínálat által történő értékeltsége). Mindezeknek párosulnia kell a kínai társadalom belső keresletének ösztönzésével, ami elősegítheti a makrokörnyezet alakulásától függetlenedő gazdasági termelést. A belső kereslet növekedéséhez azonban reálbéremelésre és a szociális juttatások kiterjesztésére van szükség. Az összkép azt mutatja, hogy a kínai gazdaság egy ún. "puha landoláson" (soft-landing) ment keresztül az elmúlt évek során, a trend viszont fordulni látszik, és a gazdasági termelés növekedése újra felgyorsulhat.