„Ezek a lányok és fiúk mind hősök”

Idén tavasszal nyolc magyar tőkealap-kezelő kezelésében tíz új kockázati tőkealap kezdte meg a működését a Jeremie 3 program keretében. Az X-Ventures – korábban BNV-Equity – vezérigazgatójával, Zsembery Leventével beszélgettünk kockázatról, lelkesedésről, hiányokról, helytelen szocializációról, virágzó startup-piacról.

Forrás: [origo]

Ahhoz képest, hogy a kockázati tőke a nevében is jelzi a legfőbb minőségét, hogyan lehet optimálisan alacsonyan tartani?

Kezdjük a legelején, rossz a magyar fordítás. A venture capital szószerinti fordításban vállalkozói tőkét jelent, azaz nem a kockázat a hangsúlyos, hanem hogy vállalkozóknak szól. Amit Magyarországon kockázati tőkének hívunk, két részből áll: van a venture capital, és van a private equity. A venture capital a korai fázisú cégek indulását könnyíti meg. A private equity magántőke, amivel már érettebb vállalkozások kerülnek zárt magántulajdonba. Míg a vállalkozói tőke tőkét emel, a private equity általában kivásárolja a tulajdonost, és átstrukturálja, hoz új menedzsmentet, bővíti a termékportfoliót, belép be más piacokra. A venture capitalist nem akar megválni az alapítótól, akinek a koraérett fázisban nagyon fontos szerepe van.

Mi az, ami újszerű volt a Jeremie program második pályázati körében?

Az X-Ventures a jeremie 1 és a Jeremie 2 körben is nyert egy-egy alapot. Mivel ezek hasonló növekedési alapok, részünkről nem érzékelünk jelentős különbséget, mindkettőben ugyanazt a tevékenységet folytatjuk ugyanazzal a csapattal, ugyanazzal a szakértői bázissal. A program egészének szintjén azonban van változás. Míg a Jeremie 1 program keretében minden alap hasonló befektetéseket valósíthat meg, a második kiírásban léteznek úgynevezett magvető alapok, amelyek az induló, ügyfélkörrel még nem rendelkező vállalkozásokra szakosodnak, és vannak a növekedésiek, a korai, de már növekedési szakaszban lévő, bizonyított cégek számára. Ugyanakkor a program nem zárja ki, hogy a növekedési alapok magvető finanszírozással foglalkozzanak. Így, bár nekünk növekedési alapunk van, ugyanúgy vizsgálunk startup cégeket, és rendre belevágunk egy-egy seedbe.

Melyek a preferált szektorok?

Magyarországon a biotechnológiai és az IT-startupból van a legtöbb. De vannak más iparágak is, így például érdekes módon több befektetés történt a divat-dizájn szektorban. Minden szektornak más a tőkeigénye, az IT vállalkozások viszonylag olcsón megindíthatóak, mobilisak, így könnyen tudnak oda települni, ahol a forrás rendelkezésre áll. Mindenesetre ahhoz kicsi a piac, hogy szektorspecialisták legyünk. Magyarországon generalistának kell lenni.

A nagyon kedvező hitelprogramok mennyiben jelentenek konkurenciát ennek a piacnak?

Egyáltalán nem. A korai vállalkozásnak jellegzetessége, hogy nagyon sok pénzt éget, de keveset termel. Nincs stabil pénzáramlása, sem eszköze, márpedig e kettő kell a banknak fedezetként. A pénzügyben van egy olyan szabály, hogy a kockázatos tevékenységet biztos pénzből, biztosat kockázatosból kell finanszírozni: korai fázisú céget equity ágon, beindult vállalkozást hitelből. De korait hitelből semmiképp. Ez nem jelenti azt, hogy a magyar vállalkozók 90 százaléka nem tesz állandó kísérletet arra, hogy elmenjen a bankokhoz, kezdje el győzködni őket. Persze ez jellemzően csalódást szül, és a vállalkozó azt hiszi, hogy a bank nem érti meg őt. A bank által realizált hozam maximalizált: senki sem fizet többet a kamatnál, akkor sem, ha jól megy. A veszteségük viszont a nyújtott hitel 100%-a lehet. Így természetes, hogy bizonyos kockázatokat nem tudnak bevállalni a magas hozam ellenére sem. Lehet ezt nem szeretni, de így működik a banküzem sok száz éve. Akinek tehát kockázatos vállalkozása van, ne bankhoz, hanem kockázati tőkéshez menjen. Nekünk a hitelezés hiánya inkább ott jelentkezik, hogy portfólió cégeink ügyfelei hitel hiányában kevésbé költenek: ha leül a gazdaság, nincs pörgés, kevesebb esélyük van ügyfelet szerezni, szolgáltatást nyújtani.

Ha felvirágozna a startup piac…

Felvirágzott. Hogy ennyi tőke van a piacon, hogy ennyien vállalkoznak, hogy ilyen mennyiségben indulnak akcelerátorok és inkubátorházak, ezt nem tudom másképp felfogni, mint hogy a szegmens virágzik. De zárványszerűen.

Tehát nem igazán képes a gazdaság egészére hatni?

A kockázati tőke know-howt fejleszt, magasan képzett embereket foglalkoztat – vagyis végül is van közvetlen gazdasági hatása. Ugyanakkor az összes Jeremie kockatőke-befektetéssel rendelkező cég összes árbevétele együttesen nem éri el egy közepes vállalkozásét, a 15-20 milliárd forintot. Így jelentős közvetett gazdasági hatásról beszélni még korai lenne. Mégis elmondhatjuk, hogy virágzik, mert a nagy magyar rögvalóságban ma nagyon kevés olyan részterületet látunk, ahol ennyi új vállalkozás indul, ahol ilyen sok a nemzetközi kapcsolat, és ahol tőkebőség uralkodik. De sajnos ez a vállalkozói kultúra még nem válhatott általánossá a magyar gazdaságban.

Tényleg sok startup keresi gazdáját a piacon?

Szerencsére nincs hiány belőlük. De tegyük hozzá, alapszabályként tíz vállalkozásból nyolc nem éri meg a második születésnapját. Gondot látok abban is, hogy nálunk a vállalkozó kifejezés negatívan cseng. A közfelfogásban ő az az alak, aki ügyeskedik, gátlástalan, a szürke gazdaságban mozog. Kevés a pozitív példa, aki komoly nemzetközi versenyben képes sikereket elérni, és otthon megbecsülik az érdemeit. Inkább az irigység a jellemző. A startupperek, azok a lányok és fiúk, akik azt mondják, most megcsinálom a vállalkozásomat, mind hősök. Már csak azért is, mert felelősséget vesznek a vállukra és munkát adnak másoknak. Sokunk erőfeszítésére van szükség, hogy a vállalkozóra ne tekintsenek előítéletesen. Az egyik portfoliócégünk, a győri illetőségű Attrecto a szűkebb hazájában már ma is elismert, bár üzletileg még sok munka áll előttünk. Ezt a mentalitást kell erősíteni.

Vannak elvárások, milyen távon mekkora összeg térüljön meg?

Bizonyos keretszempontokat figyelembe kell venni. A világban a venture capital több-kevesebb kivétellel kevés nagy durranásról szól, és sok eltemetett ötletről. Ebből a keretrendszerből nem tudunk kilépni, bár nyilván szeretnénk minden befektetésen nyerni. A Jeremie program teljesen új. Olyanba vágtunk bele, amibe korábban előttünk más nem. Ezért biztos, hogy nem csináljuk 100 százalékosan jól. Talán rosszul sem, de rengeteget kell még tanulnunk. És ki kell találnunk, hogyan működhet ez jól idehaza. Szerencsére egyre több inkubátorház jelenik meg, egyre több akcelerátor, tanácsadó, korai fázisú cégekre szakosodott jogász. Izrael és Finnország nagyon megtalálta a maga modelljét, Magyarország sok más országgal egyetemben még keresi, de példát vehet az előbb említett országoktól.

Milyen gyakorlati tanácsa van a magyar vállalkozó számára?

Nem nagy dolgok, inkább sok kicsi. A magyar vállalkozókat két részre lehet osztani. Vannak a nyitott, lelkes startupperek. Velük lehet kockázati tőkéről beszélni. És vannak azok a vállalkozók, akiknek a cége már növekedési fázisba lépett. Nekik már van egzisztenciájuk, megszokták, hogy mindenről egyedül döntenek. Nemzetközi értelemben még kicsik, ugyanakkor valamit már felépítettek itthon, és azt nem akarják elveszíteni. Velük nyilván sokkal nehezebb megállapodni, ők ritkán nyitottak a kockázati tőkével való együttműködésre. De azt látni kell, hogy a konkurencia nem alszik. A lengyel, cseh, román, német vagy éppen osztrák vállalkozók is állandóan növekedni akarnak, és ha kell, idejönnek! Ez pedig akkor is kihívás elé állíthat egy céget, ha azt látja, idehaza egyelőre nincsen versenytársa. Ha nem növekszik, kiszorítják a piacáról. A növekedéshez pedig a legjobb forrás éppen a kockázati tőke.

Legyen a vállalkozó cápa?

Legyen észnél. Ne kényelmesedjen el. Ma tízből tíz vállalkozó azt mondja, növekedni kéne, de nincs hozzá tőkéje „a bankok miatt”. Nézzünk meg egy magyar kkv-t: mindent kézben akar tartani, előbb-utóbb huszonnégy órát dolgozik, amibe csak belehalni lehet. Ugyanakkor egy gyorsan növekvő amerikai cég már 25 alkalmazotthoz felvesz HR-est. Tanácsom tehát: delegálni, delegálni, delegálni. Növekedni, menedzsmentet szerezni. Tőkét tudunk adni, válogatni tudunk segíteni, cserébe hadd szóljunk bele a működésbe, azaz egy dolgot kérünk, a kontroll egy részét.

Az alap beleszól a befektetésekbe?

A stratégiai döntéshozatalból kivesszük a részünket. A cégeinkkel kéthetente találkozom, rendszeresen tartunk kontrolling találkozót, ahol a számokat is megnézzük, a „mitől vagyunk egyre rosszabbak” is, a „mitől vagyunk egyre jobbak” is aggasztó tud lenni. Amikor beszállunk, azonnal rögzítjük, hogyan zajlik majd az exit. Fontos, hogy a vállalkozó ne érezze úgy, hogy őt kisemmizik, látnia kell a saját boldogulását és lehetőségét a rendszerben. De a befektetőnek is kellenek a biztosítékok, hogy lefelé ágon közbe tudjon avatkozni. Mi, az X-Venturesnél, azt is ki szoktuk kötni, hogy a vállalkozó, amíg közös cégünk van, ne kezdjen másik vállalkozást építeni. Mert, bár patetikusan hangzik, mindig az emberbe fektetünk, ezért nekem az a lényeg, hogy az az ember ott legyen.

Az EU nem szab feltételeket?

Az EU-t az érdekli, hogy a forrásokat a program elveinek megfelelően használjuk fel, és 2020 tavaszán visszakapja a pénzét, amit akár újabb Jeremie körökbe forgathat vissza. Az EU azzal támogatja a magánbefektetőt, hogy hozamplafont állapít meg: az úgynevezett EU alapkamatot. Ez ma 4,62%. Ha csinálunk nyolc százalék hozamot, a 3,38%-ot viheti a magánbefektető. Tehát a hozam eloszlása torzított a magánbefektető irányába, hogy rávegye arra a kalandor mutatványra, hogy korai cégeket finanszírozzon. Az alapkezelő akkor tudja az alapot elindítani, ha van annyi befektetője, akik megfinanszírozzák a Jeremie által meghatározott 30 százalékot. Ha találunk egy jó befektetési lehetőséget, lehívom a szükséges forrást, és ők be fogják tenni a pénzt. Az a célunk, hogy minden pénzt befektessünk, de ehhez meg kell találnunk a megfelelő cégeket, ötleteket.

A kockázati tőkés karriernek van protokollja?

Elvileg igen, idehaza még nem feltétlenül. A befektetési iparágon belül hasonló tudást használunk, így a befektetési banki, vagyonkezelői, elemzői és kockázati tőke iparág átjárható. A korai fázisú cégeknél azonban a vállalkozói múlt nagyon fontos lenne. Abból lesz a legjobb venturer. Nekem nem vállalkozói a hátterem, tehát ha úgy tetszik, nem az igazi a pedigrém a korai vállalkozásokhoz. Inkább talán a private equityhez áll közelebb a tapasztalatom. De szerencsére az X-Ventures igazgatóságában rajtam kívül olyan emberek ülnek, akik komoly vállalkozói múlttal rendelkeznek. Az ő vállalkozói ismereteiket egészíti ki az én pénzügyi, tranzakciós hátterem. Ők tudják, hogyan kell céget építeni, én tudom, hogyan kell egy céget eladásra felkészíteni, majd eladni. Ez az összeállítás is optimálisnak mondható.