Miért élünk rosszabbul, mint négy éve, ha Magyarország jobban teljesít?

Vettünk néhány tudománytalan módszert, hogy összehasonlítsuk a bukott baloldal minimálbérét az unortodox nemzeti együttműködésével. Vigyázat, baltával faragott számítások következnek!

Nemigen telik el mostanában nap anélkül, hogy valamelyik kormányzati éceszgéber szájából el ne hangozzék jó hangsúlyosan a reálbér-növekedés szókapcsolat. Most éppen Varga Mihály talált rá alkalmat abból az apropóból, hogy aláírták a jövő évi bérmegállapodást.

A baj csak az, hogy ezeket a kulcsszavakat általában rengeteg, nehezen értelmezhető számadattal körítik, és mivel a koncentrálóképességünk időtartamát (tényleg így fordítja magyarra az "attention span"-t a Wikiszótár, ti tudtok jobbat?) a Tumbleren edzettük acélosra, könnyen előfordul, hogy elveszítjük a fonalat.

Hogy mi is értsük

Ezért jutott eszünkbe, hogy néhány tudománytalan módszerrel tegyük kézzelfoghatóvá a mostanában előkerült számokat.

Az egyszerűség kedvéért kihúztuk a sámlit azok alól a huhogók alól, akik rendre a tavalyi alacsony bázisnak tulajdonítják az impozáns növekedési adatokat, és egy huszáros vágással nem az előző évi, hanem a négy évvel ezelőtti adatokat vettük mintául.

Először is megnéztük, hogy a minimálbérből ma, vagy 2009-ben jött volna ki több euró, dollár vagy svájci frank. Minthogy a minimálbérnek az a része, ami ami vásárlásra felhasználható, nyilván csak a nettó bér, ezért értelemszerűen az akkori és mostani nettó minimálbért illetve az akkori és mostani árfolyamokat vettük alapul.

Upsz! Ahogy látjuk, a svájci frank és a dollár esetében szemmel látható csökkenést hozott a csaknem négy év unortodoxia, míg az euró esetében azt hiszem azzal a jelenséggel találjuk szembe magunkat, amit a jóindulatúak "pozitív stagnálásnak" hívnak.

Persze ki lenne az az eszement, aki az itthon, kemény munkával megszerzett minimálbérét pont Zürichben próbálná elverni, pláne, hogy nagyjából el se jutna belőle Zürichig. És amúgy is, ez csak a minimálbér, a fejlődést az átlag sokkal de sokkal jobban mutatja.

Miért ne végeznénk hát el ugyanezt a számítást az átlagbérre is? Voilá!

Akárhogy szerettük volna, nem jött ki radikálisan más eredmény, bár az euróban számolt növekedés itt már százalékosan is kifejezhető.

Végül arra jutottunk, hogy ahhoz, hogy a fejlődés igazi erejét megmutassuk, ki kell vonnunk az egyenletből a bankárok által, nyerészkedési céllal manipulált árfolyamkérdést. Hasonlítsunk össze almát almával, körtét pedig körtével.

Az utolsó számításunk tehát a hivatalos inflációs adatokkal számolva konvertálja át a mai, Nemzeti Együttműködési Forintban (NEF) megadott béradatokat 2009-es Bukott Baloldali Forinttá (BBF), és fordítva.

Ebben az esetben nemcsak a nettó, hanem a bruttó érték változását is megmutatjuk, főleg azért, mert a hivatalos híradásokban általában ez az utóbbi összeg szerepel, és mindenképpen el akartuk kerülni, hogy valaki a két összeg közötti különbség eltéréseiből téves következtetéseket vonjon le.

Ennyi.

Most egy időre leszállunk a jövedelem és a bérnövekedés témáról, nehogy még megfeküdje a gyomrunkat a tempó.