Mit gondoljunk át, mielőtt főállássá tesszük a hobbinkat?

Épp arra jut a legkevesebb idő, amiért belevágtunk, semmivel sem történik gyorsabban velünk, mint másokkal, egyszer csak elfogy a pénz, a marketing kötelező, akkor is, ha semmi kedvünk – csak néhány tapasztalat, mi vár arra, aki a B tervet teszi meg A tervnek.

Iránymutatás, tanácsadás vagy elrettentés helyett álljon itt öt szempont. Talán nem feleslegesek átgondolni őket annak, aki egyszer csak úgy dönt, másnaptól a hobbijából szeretne élni.

Ha megélhetéssé tesszük a hobbinkat, előtte érdemes átgondolni, vállaljuk-e az ezzel járó új terheket Forrás: MTI/Marjai János

A szoros határidő

Komoly probléma, hogy az, ami a szabadidőnkben csupa jóérzés, játékos tervezés, felszabadult önmegvalósítás, vajon kiállja-e az ütemezés próbáját, amely általában minden, csak nem örömteli. Mert szívből, odaadón sütni-főzni, hímezni, rendezvényeket összehozni egyféle élmény, mindezt egész nap, a hét minden napján, hosszú éveken át művelni nagyon másféle. Számítsuk hozzá az üzleti tervet, a beszállítókat, az elmaradó kifizetést, az alkalmazottakat – nem vétek ezt nyűgnek érezni, mert garantáltan újdonság lesz. A futószalag-igényhez az ember felgyorsul, és önkéntelenül érzéketlenebbé válik, mint amikor tét nélkül csinálta ugyanezt. Nagyon gyakori – és valahol természetes –, hogy a finomhangolás látja a változás kárát. Ez nem feltétlenül baj, de egy kérdést megér: ha ez az ára, úgy is akarom?

Ha nyomaszt az anyagi felelősség

Nyilvánvalóan másképp gondolunk arra, amit a magunk és környezetünk örömére művelünk, mint a lakáshitel, a gázszámla, a gyerekek menzája fedezetére. Önmagában olyan presszió, amely éppen a keresett jóérzést teheti tönkre nagyon gyorsan. Ezzel sincs gond önmagában, de ha azért váltunk a hobbinkra, mert reggeltől-estig azt szeretnénk átélni, amit korábban hétvégén és szabadság alatt, érhet bennünket néhány meglepetés.

Ha eddig így engedtük ki a fáradt gőzt…

…most bizony más szelep után kell néznünk. Mert ezt a funkciót szintén bedarálja a megélhetési perspektíva. Megint csak egy kérdés: így is szeretném?

A kihívás

Ezer bejáratott útja is van annak, hogyan építhetünk üzletet a kedvtelésünkből, egy dolog egyezik mind az ezerben: sokkal nehezebb, mint gondoltuk. Erre fel kell készülni. Ha menekülést keresünk a mókuskerékből, ha úgy gondoljuk, kijár nekünk néhány év pihenés, vagy egyszerűen valami könnyebbre vágyunk, mint az alkalmazotti lét kötött, feszes pályája, nem biztos, hogy jó helyen keresgélünk. Különösen akkor lehet nagy teher, ha soha nem vállalkoztunk még korábban. Miközben azonban a hajdani hobbista a kezdeti időszakban kénytelen olyan szakmákba belenőni, mint ügyvezetés, marketing, könyvelés, kapcsolattartás, számos kiváló alkalma nyílik elgondolkoznia a kérdésen: egyáltalán akarok én vállalkozni?

És végül: számoltam-e azzal, hogy el kell adnom magam?

Csak ült, üldögélt a tizennégy éves Kate Moss azzal a névjegy-morcos arcocskájával a Lutonon, és nézett maga elé a semmibe, amikor csiribú, csiribá, arra járt Sara Dukas, a legendás modellügynök, és csabumm, már meg is lett a világkarrier. A tartalommarketingben álommezőnek nevezik azt a szemléletet, miszerint a minőség a saját erejéből érvényesül, minden hátsó lendület és segítség nélkül. Csodák abszolút léteznek, de a vállalkozásépítésnek megvannak a maga szabályai. Hiába ezerszer szimpatikusabb a szemérmes szerénység a nyomulásnál, de a terméknek sajnos utóbbira van szüksége. Aki erre rászánja magát, előbb-utóbb beletanul. Csak persze előbb tegye fel magának az idevágó kérdést.