Az Egyesült Államokban a vállalati nyugdíjprogramban a szolgáltató a munkavállalónak garantál egy bizonyos mértékű nyugdíjjáradékot, ugyanakkor a befizetések összege a körülmények változása esetén módosulhatnak, ezért olykor ezekben az alapokban egyensúlytalanság alakulhat ki a meglévő eszközök értéke és a várható kifizetések között. A cégek most a kötvények felé fordultak, hogy kivédjék ezeket az esetleges egyensúlytalanságokat.
Azok a nyugdíjpénztárak, amelyeknél előre meghatározott, hogy mikor mekkora járadékokat kell kifizetniük, a kötelezettségeiket nézve már 2008 – azaz a gazdasági világválság – óta nehézségekkel küszködnek. „Ez megbénítja a cégeket” – idézi John Jeffrey-t a WSJ cikke. A Conrad Siegel Actuaries tanácsadója szerint ezek a vállalkozások sem tudják, mi fog most következni.
Azzal, hogy több hosszúlejáratú kötvényt tartanak eszközeik között a nyugdíjpénztárak, a cégek jövőbeni kötelezettségei közelebb kerülnek a várható eszközértékeikhez. Ezzel a stratégiával a cégek csökkenteni tudják a bevételeiket ért esetleges sokkokat, kockázatokat – különösen akkor, ha a portfóliójukban található papírok árfolyama zuhanni kezd.
Az S&P 500-ban található 50 legnagyobb ilyen szolgáltatást nyújtó cég 941,7 milliárd dollárnyi papírjának 41 százaléka kötvényekben, 37 százaléka értékpapírokban volt 2014-ben a Goldman Sachs szerint. Mióta erről vezetik az adatokat (2002), még nem fordult az elő, hogy ezek a cégek kötvényekből többet tartsanak a portfóliójukban, mint részvényekből.
A következő években tovább nőhet a kötvények iránti kereslet, ha a Fed emeli majd az irányadó kamatait, mondta Rafael Silveira, J.P. Morgan szakértője. Így ezek a kötvények is nagyobb hozamokat hajthatnak az adott cégeknek.
Tavaly 604,9 milliárd értékben adtak el befektetési fokozatú kötvényeket 10 éves lejáratra a Dealogic szerint, ami rekordnak számít. 1995 óta átlagosan 318,3 milliárd dollárnyi befektetési kötvényt adtak el évente.