A szakember meggyőződése, hogy az észak-európai ország krízise merőben eltér a görögökétől,
míg a mediterrán ország tetemes adósságba verte magát, addig a sokáig mintaállamként emlegetett Finnországnak az orosz piac elvesztése és ipari termékeinek leáldozása tett be.
Ennek ellenére több befolyásos finn politikus és közgazdász a parlament elé terjeszti a finn márka visszaállításáról szóló javaslatot. Az elismert közgazdász hangsúlyozza az Alapblognak adott interjújában, hogy Finnországon a további innovációk, a globális kihívásokhoz való – jól pénzelt kutatás-fejlesztésen alapuló – alkalmazkodás fog segíteni, továbbá hogy a finnek ezentúl kénytelenek lesznek ugyanazért a pénzért többet dolgozni.
Kuopamäki kétségtelenül elismeri, hogy az ország rosszabbul teljesít, mint a 1990-es évek közepe és 2008 között. Úgy véli, hogy a válság kitörése óta folyamatosan gyötri
a finn gazdaságot a növekedés hiánya, többek között ennek is köszönhető, hogy nyugat-európai viszonylatban náluk az egyik legmagasabb a munkanélküliség aránya, közel 11 százalék.
A görögökhöz képest viszont eltörpül az észak-európai ország gyengélkedése, hiszen világviszonylatban is magas megtakarításokkal rendelkezik.
Bár a Nobel-díjas közgazdász, Paul Krugman Finnországot „az euró áldozataként” emlegeti a világsajtóban, az országban élő és ténykedő közgazdász az elismert szakemberrel nem ért egyet.
Úgy látja, hogy amerikai kollégájának épp a helyismeret hiánya miatt nincs rálátása az ország belső ügyeire.
Kuopamäki az Alapblognak adott interjúban arra is rávilágít, hogy bár mind a görög, mind a finn gazdaság vergődik, viszont az okok merőben mások. A Helsinkiben élő szakember első fontos különbségnek a két ország helyzete között az ipart látja, ami Görögországnak sosem volt, Finnország viszont sokáig a fafeldolgozásból, a papíripari boomból és a Nokiából profitált csaknem húsz éven át.
Mindeközben a Nokia okostelefon-üzletágát felvásárolta a Microsoft, és a versenyképtelen részleget hagyta meg a finneknek, az úgynevezett butatelefonok gyártását. Az információs technológia fejlődése olyan új termékeket (táblagép, e-könyv) hoz létre, amely sorra szorítja vissza a papír iránti keresletet.
Az emberek alig olvasnak újságot
– összegzi a szakértő. A belsőépítészetben, az építőiparban újfajta anyagok vették át a fa helyét.
Ezért vajon az euró a felelős? Vagy azért kellene az euró állítólagos túlértékeltségét és rugalmatlanságát okolni, mert a Nokia csillaga lehullott? Nem, ennek az az oka, hogy valamit rosszul csináltak a Nokiánál, nem jól alkalmazkodtak a rendkívüli versenyhez – figyelmeztet Kuopamäki.
Finnország elvesztette az orosz exportpiac jelentős részét, holott évtizedeken át Oroszország gazdaságának igényeit elégítette ki a finn ipar, de betört a mély válság a kelet-európai országba – hangsúlyozza a Danske Bank közgazdásza.
Semmiféle köze sincs az orosz problémakörhöz annak, hogy Finnország tagja-e, vagy sem az euróövezetnek.
Kuopamäki hozzáteszi, hogy emiatt az ország kénytelen teljesen új piacokban gondolkodni, amelyekre az átállás idő- és pénzigényes.
A szakember úgy véli, hogy korántsem kell temetni a finn ipart: megújulásra van szüksége, és versenyképessé kell tenni a termékeiket. Meggyőződése, hogy újra lendületbe jön a fafeldolgozás, a papíripar, csak másként, mint korábban. Az online kereskedelem előretörésével növekszik az igény újfajta és nagy mennyiségű csomagolóanyagok, csomagolástechnikai innovációk iránt, ami kínálkozó lehetőséget ad a finn papírgyártás számára.
Kuopamäki még a kissé megtépázott Nokiát sem temetné el, hiszen az információs technológia még bejáratlan területein szerezhet figyelemreméltó piaci részesedést. A felívelő építőipar üdvöskéjének pedig a finn felvonógyártó céget, a KONE-t tartja, ami a globális piacon is meg fogja állni a helyét.
A finn közgazdász bevallása szerint 2008 előtt – a nagy boom idején – valóban kezdtek kimagaslani a finn keresetek a nyugat-európai átlagból. Azóta azonban semmit sem változtak, ma kevesebb jövedelemre tesz szert egy finn alkalmazott, mint egy svéd vagy egy német. A szakember úgy véli, hogy a béreket a jelenlegi szinten békén kellene hagyni, viszont többet kellene dolgozniuk az embereknek a pénzükért. Európai viszonylatban továbbra is túl hosszúak az évi rendes szabadságidők, ezeket meg kell kurtítani.
A bércsökkentés azért sem járható út, mert az a belső kereslet további csökkenéséhez vezetne.
Annál is inkább, merthogy a kevesebb jövedelemmel bíró polgároknak a bankok is csak egyre korlátozottabban nyújtanának hitelt.
„Finnországnak nincs más útja, mint hogy megújuljon. Az euró kiiktatása e téren inkább a kockázatokat növelné, mintsem segítene rajtunk” – összegzi véleményét Kuopamäki az Alapblognak adott interjúban.