Kézen fogva andalgó párokkal, korzózó családokkal és magányos ücsörgőkkel van tele a szegedi Dugonics tér. A rendezvénysátrak melletti színpadon a gitárosduó a Proud Mary-t játssza, majd a Time After Time-ot. „Valami fesztivál lesz itt?” - kérdezzük. A közeli Széchenyi teret ostrom alá vette az ősz és a világpolitika. A lombkoronák sárgulnak, alattuk az emberek ilyesmiket mondanak: „Irakot is Amerika baszta szét.”
A Szegedi Járásbíróság épülete kívülről tekintélyt parancsoló, belülről viszont úgy néz ki, mint egy lestrapált általános iskola. Szürkésfehér kockás csempe a láb alatt, vállmagasságig érő lambériaborítás a falakon, neoncsöves lámpák.
Az egyik tárgyalóteremben álló, fejkendős, negyvenes szír nő azt mondja, hogy
gyalog ment át egész Macedónián.
Szemben vele a bíró, balra az ügyész, jobbra az ügyvéd. Mellette borostás férfi áll. A tolmács. A falat egy rendőr támasztja. Mindenki enervált és kedvetlen. A bíró monoton hangon beszél, az ügyész a körmét piszkálja elmélyülten, az ügyvéd maga elé bámul. A bíró beszél, a tolmács fordít.
A vádlott bűnös határzár tiltott átlépése bűnében.
A büntetése 2 év kiutasítás Magyarország területéről. Emellett meg kell fizesse a bűnügyi eljárás költségeit, ami 15 ezer forint. A tolmács díját a magyar állam állja.
A hölgy a tárgyaláson nem tett vallomást, de a nyomozás során igen, azt pedig felhasználhatta a bíróság. Eszerint férjével és 3 gyerekével átbújt a magyar–szerb határon álló drótakadály alatt. Enyhítő körülmény, hogy a hölgy háborús övezetből jött, hogy gyerekei vannak, hogy a határzárban nem tettek kárt, hogy együttműködő volt, és hogy
Magyarországon még büntetlen előéletű
– fejti ki a bíró.
A nő ekkor elsírja magát. A tolmács halkan vigasztalja. A bíró megenyhül. „Ez még nem jelenti azt, hogy nem juthat el Svédországba, ahová tart. Csak éppen nem Magyarországon át.” A tolmács ezt is lefordítja, de a nő nem nyugszik meg. Három választása van: elfogadja az ítéletet, fellebbez, vagy gondolkodik három napot.
Elfogadja az ítéletet, ami már jogerős is.
A „fogva tartás megszűnt”, hamarosan visszaviszik Szerbiába.
Így zajlik egy migránsper ítélethirdetése. A folyosón a nő még beszélget a tolmáccsal. „Nem érti az egészet, nem is akart Magyarországon maradni” - mondja a tolmács. Megkérdezzük az egyik rendőrt, hogy hol van a nő családja? „A kocsiban, odakint.” „És vigyáz rájuk valaki?”
Az ajtót nem tudják belülről kinyitni.
Ne aggódjon, valamennyire lehúztam az ablakot” - találja ki a következő kérdésünket.
A folyosón taláros hölgyek isznak gépi kávét. Fáradtak. „Komolyan intravénásan fogom a kávét bekötni” - mondja az egyikük.
„Megterhel mindenkit ez a rendkívüli állapot az igazságszolgáltatásban, a bírókat, az ügyészeket, a rendőröket és a tolmácsokat is” - mondta az Origónak telefonon dr. Kovács Tímea. A szegedi ügyvéd szerint mindez
az egyéb területen végzett munkát is megnehezíti.
Nincs nagy jövés-menés a bíróságon, csak a földszinti folyosó egyik végén van zsúfoltság. 20-30 unatkozó rendőr ácsorog, fél tucat taláros hölgy beszélget, a padokon ücsörgők ruházata rongyos. Karszalagot viselnek, amire ráírták a nevüket. Őket illegális határátkelés közben vagy után fogták el. Van közöttük magányos huszonéves férfi, de háromgyerekes család is.
Az eljárások állnak. Tolmácsra várnak, törökül és kurdul tudó emberre lenne szükség. Addig nem lesz új tárgyalás. Még egy ítélethirdetés viszont igen. Beülünk rá.
Szembe a bíró, balra az ügyész, jobbra az ügyvéd. Velük szemben egy kopasz harmincas férfi és a borostás tolmács. A falat egy rendőr támasztja. Mindenki enervált és kedvetlen. Déjà vunk van. Minden ugyanolyan, mint az előbb. Annyi csak az eltérés, hogy a vádlott férfi, és nincsenek gyerekei. Ugyanaz a vád, ugyanaz a forgatókönyv, ugyanaz az ítélet is.
„Az eljárások formálisak, és ugyanazon forgatókönyv szerint zajlanak” - mondta Kovács Tímea ügyvédnő. Szeptember 15-e óta az országhatár szabálytalan átlépése bűncselekménynek számít. A Btk. speciális szabályokat fogalmaz meg ezekre a tárgyalásokra. Az egész ügymenet kódolva van, és persze a végkifejlet is.
Esély sincs felmentő ítéletre az ily módon lefolytatott tárgyalásokon.”
Az ügyvéd szerint a genfi egyezmény 31-es cikkelyének megsértése, hogy a menekülteket büntetéssel sújtsák a határ szabálytalan átlépése miatt. Gyakran találkozunk azzal a véleménnyel, hogy a menekültek csak az első biztonságos országig tekinthetők menekültnek, és nálunk már bevándorlóknak számítanak. A valóság az, hogy például egy Szíriából jövő menekült egészen idáig nem jön át biztonságos országon, ami számára védelmet nyújthatna, mondta az ügyvéd.
Szerbiát a magyar kormány biztonságos országnak tekinti, de az ENSZ nem.
A világszervezet még 2012-ben adott ki egy állásfoglalást erről, ezt 2015-ben megerősítették, és további aggályokat fogalmaztak meg. Az ügyvéd szerint a menekültek teljes létbizonytalanságban élnek Szerbiában, mindenféle ellátás nélkül. Az útba eső országokról, például Törökországról vagy Macedóniáról fel sem merül, hogy biztonságos országok lennének,
nincs működőképes menekültügyi rendszerük.
Az ügyvéd szerint nem lehet egy országot egységesen mindenkire vonatkozóan biztonságosnak mondani, és egyéniesített vizsgálatokra lenne szükség. Például egy kurd nemzetiségű szír állampolgár számára Törökország is veszélyes helynek számít.
Megjön végre a kurd tolmács, jöhet a tárgyalás. Huszonéves fiatalember a vádlott. Kopott könyökű zakót visel, a cipője lyukas. Először a rendőr beszél.
A férfit Kiskunhalason fogták el, miután átmászott a határdrót alatt. „A bizonyítékok rendelkezésre állnak” - mondja a rendőr, de nem megy bele a részletekbe. Az ügyész elmondja a vádat, és hogy a határon csak a kijelölt helyen lehet átmenni. Majd visszaül, és rajzolgatni kezd.
A férfi elismeri bűnösségét, de nem kíván vallomást tenni. A nyomozás során már tett egyet. Ezután megkérdezik, kiféle-miféle. Kiderül, hogy törökországi kurd, nőtlen, csak általános iskolát végzett, és pincér volt odahaza. Havonta 750 dollárt keresett (körülbelül 210 ezer forint). Németországba tart.
Törökországban a kormány üldözte őt származása és politikai nézete miatt. Valaki figyelmeztette, hogy keresik, ezért indult útnak.
A bíró közölte vele, hogy a genfi egyezmény értelmében csak az első biztonságos országig számít menekültnek, onnantól már bevándorló. „Ha tényleg a kormány elől menekült, akkor miért nem állt meg az első biztonságos helyen?” - kérdezi a bíró. „Rokonaim élnek Németországban” - hangzik a válasz. A férfi azt is elmondta, hogy nagyon sajnálja a történteket, és hogy
nem tudta, hogy nem szabad átmászni a kerítés alatt.
Újra az ügyészen a sor. Elmondja, hogy a rendőri jelentés és a vallomás után egyértelműen bűnös a vádlott. A kerítés egyértelmű jelzés, félreérteni nem lehet. El kell ismerni azonban, hogy van néhány enyhítő körülmény: a politikai üldöztetés, a vádlott fiatal kora, hogy nem tett kárt a kerítésben, és persze, hogy Magyarországon büntetlen előéletű.
Az ügyvéd annyit tesz hozzá mindehhez, hogy az illegális határátkelést nem vitatja. Viszont arra kéri a bírót, hogy mentse fel a vádlottat, aki azért indult el, mert az élete és a szabadsága veszélybe került. Ha mégis elítélik a vádlottat, akkor a lehető legkisebb büntetést kapja, a már említett enyhítő körülmények miatt.
A bíróság visszavonul. Majd szólnak, hogy megvan az ítélet. Bemegyünk. Szembe a bíró, balra az ügyész, jobbra az ügyvéd. A falat egy rendőr támasztja. Mindenki enervált és kedvetlen. A bíró monoton hangon beszél, az ügyész a körmét piszkálja elmélyülten. A vádlott bűnös. A büntetés kiutasítás.