Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Amikor az EKB legutóbb monetáris eszközökkel segítette az eurózóna gazdaságát, két alapvető feltevés támogatta a döntést. Az első szerint a jegybank állampapír vásárlása a kötvényárak megtámogatásával javítja majd a bankok mérlegét, mivel ez a bankszektor által tartott legfőbb eszközosztály.
Ebből pedig az következett volna a feltevés szerint, hogy a javuló mérlegek és a negatív betéti ráta együttese miatt a bankoknak nagyobb mértékben kellett volna hitelezniük a vállalkozások és a háztartások számára – írja Ivanovitch a CNBC-n megjelent publicisztikájában.
Érdemes tehát megnézni, hogy jelenleg miként állunk ezen feltevésekkel. A 10 éves benchmark német állampapír hozama 0,55 százalék volt pénteken, vagyis pontosan ott állt, ahol az év elején. Noha sokak szerint ez az egyetlen adat már önmagában jelzi az EKB lépésének hatékonyságát, Ivanovitch szerint érdemes továbbmenni.
Meglepő módon ugyanis az azonos lejáratú francia állampapír szintén nem változott az év eleje óta, miközben az olasz 40 bázispontot süllyedt, a spanyol pedig 6 bázispontot emelkedett. Az elemzés itt meg is áll, mivel Németország, Franciaország, Olaszország és Spanyolország az euróövezet gazdaságának közel 80 százalékát adja.
Ennyit a kötvényárakról, de mi a helyzet a hitelezéssel? Augusztusban például a magánszektorba irányuló banki hitelezések 1 százalékkal emelkedtek éves alapon, ami Ivanovitch szerint még siralmasan elégtelen, de érzékelhető javulás a januári 0,2 százalékos csökkenéshez képest.
A növekedés összetétele ráadásul nem igazán megnyugtató. A különösen fontos jelzésnek számító vállalati hitelezés 0,4 százalékos bővülést mutatott augusztusig, ami szintén gyenge, de sokkal jobb a januári 1,2 százalékos éves zsugorodásnál. A háztartásoknak nyújtott hitelek szintén hasonló trendet mutatnak. Augusztusban az éves növekedés 1 százalékos volt, szemben a januári 0,2 százalékos csökkenéssel.
Mindezek a szerény eredmények azt mutatják, hogy miközben az EKB erőteljesen igyekszik ösztönözni a bankokat, a szektor igencsak vonakodik hiteleket kibocsátani a háztartások fogyasztásához és a vállalatok beruházásaihoz.
Az igazi csavar azonban csak itt következik – hívja fel a figyelmet Ivanovitch.
A bankok ugyanis az EKB által támogatott tőkéjüket komoly részben az államoknak való hitelezésre fordítják.
Az eurózóna állami szektorába érkező banki hitelek ugyanis 6,3 százalékkal bővültek augusztusig, ami igen szép teljesítmény a januári éves 2,1 százalékos növekedés után.
Ahhoz, hogy megértsük, mi a helyzet az EKB politikájának hatásával, érdemes egy pillantást vetni a magánszektor hitelkeresletére, amely nem csupán a hitelek költségeitől, hanem a háztartások jövedelmeitől, a munkaerőpiac teljesítményétől és a vállalkozások eladásaitól is függ.
Az eurózóna magánszektorának elkölthető jövedelme tavaly 1,8 százalékkal emelkedett, ami erős felpattanás volt 2013 után, azonban ez idén nem valószínű, hogy megismétlődik, köszönhetően a gyenge munkaerőpiacnak. A régió munkanélküliségi rátája augusztusban 11 százalékon állt, lényegében változatlanul a januári 11,2 százalékhoz képest. Ráadásul olyan vezető gazdaságokban, mint Franciaország továbbra is emelkedő munkanélküliségi adatokat láthatunk.
Noha ezek az adatok Ivanovitch szerint nagyrészt magyarázzák a bankok visszafogott lakossági hitelezését, a szerző nem végletesen pesszimista. Úgy látja ugyanis, hogy a következő hónapokban a növekvő elkölthető jövedelem és az alacsony hitelköltségek miatt, szerény fejlődés tapasztalható majd. Ennek ugyanis már most látjuk az előjeleit: a kiskereskedelmi eladások ugyanis az év első nyolc hónapjában 2,4 százalékkal erősödtek, ami elég tisztán jelzi a fogyasztói költések felpattanását a tavalyi 1 százalékos növekedés után.
Mindez azonban még nem elég a vállalati hitelek felpörgetéséhez. Az eurózóna első féléves 1,3 százalékos növekedése mellett
a cégek ugyanis nem éreznek túl nagy ösztönzést ahhoz, hogy komoly fejlesztésekbe kezdjenek,
mivel így is meg tudnak felelni a jelenlegi céljaiknak. Ezt támasztja alá az ipari termelés első nyolc hónapban mutatott 1,5 százalékos bővülése is.
Ezen a szinten pedig még messze vagyunk a nagyléptékű beruházási projektektől. Ráadásul a befektetések számára az is igen fontos, hogy milyenek a régió gazdasági, társadalmi és politikai kilátásai. Ezen területeken azonban igen sötét fellegek gyülekeznek – hangsúlyozza a szerző.
A jelenlegi menekültválság ugyanis történelmi jellegű kihívást jelent a kontinens számára. Elég csak Németországra tekinteni, ahol az év végéig 1,5 millió menekültre számítanak, miközben egyes helyi közösségek és politikai erők egyre erősebben igyekeznek kifejezni, hogy az ország nem bír el ennyi menedékkérőt.
Ráadásul mindez akkor jelentkezik a németek számára, amikor a Volkswagen károsanyag-kibocsátási botránya komoly pofont jelent az ország autógyártójának, és a 2006-os labdarúgó világbajnokság körül felmerülő FIFA vesztegetési gyanúk sem segítenek éppen a helyzeten.
Talán még rosszabb a helyzet Franciaországban, ahol amellett, hogy az elnök elfogadottsága 20 százalékra zuhant, éles gazdasági, politikai és társadalmi feszültségek mutatkoznak. Ezt jelzik azok a bestsellerek is, amelyek amellett, hogy az ország „identitásválságával” foglalkoznak, arra buzdítanak, hogy a nemzetnek vissza kellene térnie történelmi és kulturális „fehér keresztény” gyökereihez.
Az EU politikai rendszerének egészére nézve pedig különösen jelentős lesz a Szlovákia által az Európai Bíróságra vitt ügy, mivel Pozsony arra keresi a választ, hogy milyen jogi alapjai vannak az Európai Bizottságnak ahhoz, hogy szuverén államokat utasítson. A kérdés elsősorban a Bizottság kötelező menekültügyi kvótája számára jelenthet kihívást, melyet Szlovákia mellett más kelet-európai államok is erősen visszautasítanak.
Miközben tehát egyes elemzők úgy vélik, hogy a menekültválság potenciális kockázatai és bizonytalanságai felülmúlják az alacsony hitelköltségeket, Németországban és Franciaországban egyaránt feszült politikai környezettel kell számolni a közeljövőben, a menekültkérdés szempontjából kiemelten fontos Közel-Keleten és Közép-Afrikában pedig valószínűleg nem fognak egyhamar megszűnni a konfliktusok – írja Ivanovitch.
Ilyen környezetben kell tehát a Mario Draghi vezette EKB-nak megakadályozni az euróövezet gazdaságának megrekedését vagy a recesszióba való visszacsúszást. A szerző szerint az eurózóna jegybankja ezt meg is fogja tenni, amíg él a megbízatása, mindazonáltal Ivanovitch külön emlékeztet rá, hogy ez nem egy megváltoztathatatlan mandátum.
