Az Európai Központi Bank (EKB) csütörtöki döntése előtt felmerül a kérdés a befektetőkben, hogy vajon az eurójegybank hajlandó lesz-e újabb gazdaságösztönző lépéseket tenni. A jelenlegi európai makrokörnyezet ugyanis nem igazolja vissza kellőképpen az EKB élénkítésének hatékonyságát, mindazonáltal egyesek a szerint a jegybankok már így is túllőttek a célon.
A világ lényegében
felhasználta a makrogazdasági fegyvertárát,
amellyel felveheti a harcot a lejtmenetek ellen, és ezért ma rosszabbul állunk, mint 2007-ben – mondja William White az OECD gazdasági fejlődéssel foglalkozó tanácsának elnöke, aki korábban a Nemzetközi Fizetések Bankjának (BIS) vezető közgazdásza volt.
A The Telegraph-nak adott interjújában White hangsúlyozta, hogy az adósságok a világban mindenhol tovább halmozódtak az elmúlt 8 évben, és mára olyan szinteket értek el, ahol lehetséges veszélyforrást jelentenek. A következő recesszió idején ki fog derülni, hogy
ezeket az adósságokat soha nem fogják visszafizetni,
és ez komoly csapást jelent majd sok mindenkinek, aki most azt gondolja, hogy értékes eszköz van a kezében – tette hozzá White.
A lap elemzése megjegyzi, hogy a következő nagy kérdés az lesz, hogy a globális hatóságok hogyan tudják menedzselni az adósságleírásokat és a nyertesek és vesztesek masszív átrendezését anélkül, hogy ezzel politikai vihart kavarnának.
Különösen az európai hitelezőknek kell jelentős tisztításra számítaniuk
– jelzi White. Az európai bankok már eddig is arról számoltak be, hogy mintegy ezer milliárd dollár értékű nem teljesítő hitelállományon ülnek. Ráadásul súlyos kitettségekkel bírnak a feltörekvő piacok felé, és feltehetően további behajthatatlan követelésekre kell felkészülniük.
A probléma ugyanis az, hogy a 2008-as válság kitörése után a világ nagy jegybankjai (élükön az amerikai Feddel) kamatcsökkentésekkel és eszközvásárlási programokkal kezdték ösztönözni a gazdaságot. Ennek következtében pedig
brutális adósságok halmozódtak fel Kelet-Ázsiában és a feltörekvő piacokon,
és ez ráadásul gyakran olcsó, dollárban denominált hiteleket jelentett.
Miközben tehát a központi bankok felfújták az eszközárakat,
a feltörekvő piacok teljes hitelállománya a GDP 185 százalékára emelkedett,
amely 35 százalékponttal haladja meg a 2007-es csúcsot. Ezzel párhuzamosan a 34 fejlett gazdaságot tömörítő OECD-ben a teljes GDP-arányos hitel 265 százalékra ugrott a hitelrobbanás eredményeként, ami szintén nagyjából 35 százalékpontos növekedést jelent.
White abban látja a baj forrását, hogy a központi bankok eljutottak a teljesítőképességük határáig, és kezd kicsúszni az irányítás a kezeik közül. A Fed például tavaly beindította a kamatemelési ciklusát, de White szerint az adósságcsapda már kialakult. Amennyiben a Fed szigorít, az adósságválság elkezdhet durvulni, ha pedig nem szigorít, csak tovább fűti az adósságfelhalmozást.
Mindent összevetve a szakember abban látná a megoldást, hogy
a kormányok ne dobják át a piszkos munkát a jegybankoknak.
Vissza kellene térni ugyanis a fiskális politikák elsőbbségéhez, amikor növekedést élénkítő beruházásokkal fokozzák a gazdaságok teljesítményét. Igen veszélyes ugyanis pusztán a jegybankokra támaszkodni a gazdaság élénkítésekor, mivel ezen intézmények önmagukban csak a likviditást képesek felpumpálni – olvasható ki White szavaiból. Ez pedig megfelelő fiskális stimulusok nélkül buborékokhoz és adósságválsághoz vezet.