Mióta az alaptörvény leváltotta az alkotmányt, a szociális biztonság már nem jog, az idősek már nem jogosultak ellátásra. Az állam csupán elősegíti az időskori megélhetést.
Az alaptörvény csak annyit mond ki, hogy „Magyarország az időskori megélhetés biztosítását a társadalmi szolidaritáson alapuló egységes állami nyugdíjrendszer fenntartásával és önkéntesen létrehozott társadalmi intézmények működésének lehetővé tételével
segíti elő.”
Ezzel szemben a 2012 előtti alkotmányban az állt, hogy a „Magyar Köztársaság állampolgárainak
joguk van a szociális biztonsághoz; öregség (...) esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak.”
A helyzet azért ennyire nem egyszerű. Arról ugyanis az Alkotmánybíróságnak (AB) még döntenie kell, hogy a tulajdon védelme, ami az alaptörvényben is szerepel, vonatkozik-e a nyugdíjakra. Szabó Máté ombudsman 2013-ban kérte a testület állásfoglalását, amikor a parlament felfüggesztette azoknak a nyugdíjasoknak a nyugdíját, akik a közszférában dolgoznak, így az államtól fizetést kapnak. Az AB 2016 elejéig nem döntött kérdésről. Az ügyről itt írtunk bővebben.
A nyugdíjak alkotmányos védelme az Atv.hu cikke nyomán került ismét terítékre a közbeszédben. A cikk szerint az egyik nyugdíjbiztosító tanulmányban hívja fel a figyelmet arra, hogy alkotmányos védelem híján
az állam bármikor dönthet úgy, hogy 10-20 százalékkal csökkenti a nyugdíjakat, vagy akár még drasztikusabban”
(a tanulmány itt olvasható).
Mint említettük, a helyzet egyelőre nem tiszta, vagyis a tanulmány fenti állítása, ha nem is téves, de nem megalapozott. Amíg az AB nem dönt, nem egyértelmű, milyen alkotmányos védelem vonatkozik a nyugdíjakra.
A drasztikus csökkentéssel való érvelés azért is furcsa, mert ugyan a 2012 előtti alkotmány szerint a nyugdíj alanyi jogon járt, de
az alkotmány azt már nem szabályozta, mennyi a nyugdíjkorhatár, és hogyan kell kiszámítani az állam által folyósított nyugdíjakat.
Minderről akkor is, és most is a nyugdíjtörvény rendelkezett, illetve rendelkezik.
Az erős alkotmányos védelem ellenére a nyugdíjkorhatárt a parlament minden további nélkül megemelte 1998-ban, 2000-ben és 2009-ben. Ahogy a 13. havi nyugdíj elvételét sem gátolta az alkotmány 2009-ben.
Az általános drasztikus nyugdíjcsökkentéstől ráadásul minden alkotmánynál és alaptörvénynél jobban véd a politikusi önérdek. Magyarországon (és a teljes fejlett világban) egyre kevesebb gyerek születik, a társadalom elöregszik. Vagyis a szavazók közt arányaiban egyre több az idős ember, így ennek a csoportnak egyre nagyobb az érdekérvényesítő képessége.
Ennek tankönyvi példájáért elég a közelmúltba tekinteni: Orbán Viktor 2006-ban 14. havi nyugdíjjal kampányolt, mivel a 13. havit Medgyessy Péter 2002-ben már elhappolta előle.
A demográfiai folyamatokat tekintve egy drasztikus nyugdíjcsökkentés politikai öngyilkosság lenne.
Ha beüt az apokalipszis, valószínűleg az állami szolgáltatások közül a nyugdíjrendszer fog utoljára összeomlani, valamivel az után, hogy az aktuális kabinet kiadja utolsó közleményét, amely szerint a kormány a helyén van, a nyugdíjakat folyósítják.
A társadalom elöregedése persze vitán felül egyre nagyobb nyomás alá helyezi a felosztó-kirovó logika szerint működő állami nyugdíjrendszert. Mivel egyre kevesebb gyerek születik, egyre kevesebb a dolgozó állampolgár, akik befizetnek a rendszerbe. Tehát egyre kevesebb a rendszer bevétele.
Bár a népességfogyás miatt nyugdíjaskorú emberből is kevesebb van, az élettartam emelkedése miatt a rendszer kiadásai lassabban csökkennek, mint a bevételei.
A nyugdíjrendszert három főbb módon lehet egyensúlyban tartani:
Az állam a fenti megoldások bármilyen kombinációjával játszhat, itt írtunk róluk részletesebben.
A magyar állam mindegyik lehetőséggel élt az elmúlt években. Amíg működött a kötelező magánnyugdíj-pénztári pillér, és a bevételek egy része a pénztárakhoz folyt be, a költségvetésből kellett kipótolni az állami pillérben keletkező hiányt. 2009-ben a Bajnai-kormány megszüntette a 13. havi nyugdíjat (nyugdíjcsökkentés), abban az évben nem emelkedtek a nyugdíjak (reálértéken csökkentés), és elindította a nyugdíjkorhatár emelését.
Az Orbán-kormány folytatta a korhatáremelést, megszüntette a korkedvezményes nyugdíj lehetőségét (gyakorlatilag újabb korhatáremelés, hiszen az átlagkorhatár nőtt), és felfüggesztette a visszadolgozó nyugdíjas közszolgák nyugdíjának folyósítását (gyakorlatilag nyugdíjcsökkentés, még ha apró is). A jegybank jelentése szerint 2015-ben a társadalombiztosítás egyensúlyban volt, a bevételek fedezték a kiadásokat.
Ahogy látható, a nyugdíjrendszer paramétereit számos ponton és módszerrel lehet állítgatni, ezért
nagyon-nagyon messze van még az az idő, amikor drasztikus beavatkozásra lenne szükség.
Természetesen a feltételeket állandónak véve, egy helyi vagy globális gazdasági válság mindent felboríthat, ahogy 2009-ben láttuk.
A magyar nyugdíjrendszer ráadásul egyelőre nem túl bőkezű, igaz, nem is fukar. Az állam az elmúlt években a GDP 11 százaléka körüli összeget költött nyugdíjakra, ezzel az OECD-országok sorában a középmezőny élén áll, az OECD-átlag 7,9 százalék.
A listát Olaszország és Görögország vezetik 15 százalék körüli ráfordítással,
a végén Mexikó és Izland áll 2 százalék körüli értékekkel.
Az OECD adatai szerint egy átlagos magyar nyugdíjas a nyugdíj előtti fizetése 58,7 százalékát kapja, ez a középmezőny legközepe, majdnem pont annyi, mint az uniós átlag, és
csak kicsivel több, mint az 52,7 százalékos OECD-átlag.
2020-ra a legtöbb OECD-országban 65 év lesz a nyugdíjkorhatár, épp, mint Magyarországon. A szervezet számításai szerint az átlagos nyugdíjkorhatár 63,5 év lesz, ami 2050-re 64,6 évre emelkedik.
A nyugdíjkorhatár emelése egyébként nemcsak szükséges és logikus, de a történelmi tényeket szem előtt tartva nehéz ellene érvelni. Magyarországon a ma működő nyugdíjrendszer 1951-ben indult, a rendszer a 70-es évekre érett be, addigra lett mindenkinek nyugdíjjogosultsága.
Az 50-es évek végén a férfiak várható élettartama 65 év volt, a nőké 69.
A 70-es évek végére a várható élettartam 66 és 73 évre emelkedett, 2014-re már 72 és 78 évre.
Mindent összevetve, az elkövetkező évtizedekben nem kell drasztikus nyugdíjcsökkentéstől félni. Emelkedhet a korhatár, több pénzt szedhet be az állam nyugdíjra, lehet, hogy más forrásokból kell majd pénzt pótolni a rendszerbe, esetleg átlagban vagy reálértéken valamelyest csökkenhetnek a nyugdíjak.
Katasztrófa viszont nem várható, pánikba esni fölösleges.
Ez természetesen nem jelenti, hogy nem érdemes külön takarékoskodni a nyugdíjasévekre. Az állami nyugdíj most sem eget rengetően magas (különösen a nyugdíj előtti fizetéshez képest), ráadásul a rendszer az évek során így vagy úgy valószínűleg szigorodni fog.
Aki kíváncsi arra, mekkora állami nyugdíjra számíthat, az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság online kalkulátorával utána tud számolni. A kalkulátor használata elég bonyolult, éves bontásban kéri a jövedelem megadását. A Nyugdíjbiztosítás.com kalkulátora sokkal egyszerűbben használható, de a mellékelt tájékoztatás szerint 5–10 százalékos tévedési aránnyal dolgozik.