A moctezumai sörfőzde kulcstermékét eredetileg Siglo XX-nek hívták. A „XX” a közelgő huszadik századra utalt, meg a magas minőségre: egynél nem állunk meg. Így terjedt el a közbeszédben a Dos Equis – két iksz – elnevezés. Szép kanyart futott be, 1897 óta lehet arra inni a Dos Equis Ambarral és a Dos Equis Lager Especiallal , hogy Wilhelm megszomjazott annak idején.
A márka legismertebb arca egy amerikai színész, Jonathan Goldsmith, aki színpadi és tévés szerepei mellett minden bizonnyal ennek a sörnek köszönheti ismertségét. A Dos Equis legsikeresebb kampánya egy kitalált figurára épül, akinek neve hanyagul csak A Legérdekesebb Pasi A Világon. Az alapsztori szerint mindegy (sőt nem egészen tisztázott), hol vagyunk, ALPAV
zsigerből és könnyedén a sör Chuck Norrisa.
Kiszabadítja a csapdába esett medvét, kilövi a biliárdgolyót az asztalon fekvő indián szájából, szkanderbajnokságot nyer, sőt egyszer még az ifjúság forrását is megtalálja, de nem iszik belőle, mert épp nem szomjas. A vére kölniillatú,
a maratont lefutja, mert arra visz az útja,
a reklámok végén pedig csak annyit mond: „Nem mindig sörözöm. De amikor igen, a Dos Equist választom.” Hiszen pontosan az az alapfilozófiája, ami a sörmárkának: az életet csak érdekesen érdemes élni.
Hát egy ilyen alak nem vonulhat vissza Arizonába (sem, ahogy a South Parkban kérdeznék, Denverbe). Leforgatták az utolsó hozzá kötehető hirdetést. A pihenőéveit nem kevésbé méltó környezetben, a Marson fogja tölteni. Kilövését buddhista szerzetesekből, egzotikus celebekből és szépségkirálynőkből álló tömeg nézte végig.
A sörfőzde azonban bolond lesz elengedni az aranytojást tejelő szarvasmarhát – a legérdekesebb pasinak lesz utódja.
Nem a kampány ér véget, csak egy fejlődési szakasz,
mondják. A szintlépés elkezdődött: A Legérdekesebb Pasi A Világon hamarosan ugyanezt a pozíciót éri el a világegyetemben.
(Via)