Súlyos aggályokat fogalmazott meg a Nemzetközi Valutaalap (IMF) a világgazdaság kilátásairól szóló legutóbbi elemzésében, amelyben a rekordszintű eladósodottság veszélyeire hívta fel a figyelmet.
A valutaalap szakértői kiemelik, hogy a 2008-as válság után gyakorlatilag megszűnt az adósságfék:
az Egyesült Államokban a bankokat és a nagyvállalatokat mentették közpénzen, míg Európában főként az élénkítőprogramok kerültek rengeteg pénzbe.
A legnagyobb probléma az IMF szerint mégsem az államok adósságszintjének emelkedése, mert ez
a rekordnak számító 152 ezer milliárd dollár összadósságnak „csak" az egyharmadát teszi ki.
A rendszerkockázatot továbbra is a bankok jelentik, vagyis a problémás lakossági és vállalati hitelek növekedése.
A válság előtti hitelek ugyanis most összeadódnak a válságkezelés céljából adott új hitelekkel.
Az IMF szerint a bankok mérlegeiben még mindig jelentős mennyiségű a nem teljesítő vagy megfelelő fedezet nélküli hitelek aránya,
amely akár a pénzintézetek újabb csődhullámához vezethet.
Ez azt jelenti, hogy a válságkezelés során a magánszektor eladósodottság problémáját lényegében elodázták, derül ki az IMF világgazdasági kitekintéséből.
A probléma megoldásának része lehet, hogy a jegybankok a legtöbb fejlett országban nagyon alacsony szinten tartják az alapkamatot, amellyel csökkentik a kamatköltségeket. A valutalap másrészt azt ajánlja, hogy
a bajba jutott bankok próbáljanak beolvadni erősebb pénzintézetekbe
vagy – ahol még menthető a helyzet – kérjenek állami segítséget azért, hogy megtisztítsák mérlegüket a rossz vagy bedőlt hitelektől.
Ez ugyanis lehetővé teszi, hogy
a már stabil alapokon álló bankok jobban tudnak hitelezni a vállalatoknak munkahelyteremtés céljából.
Az IMF kiemeli, hogy a rekordszintű eladósodottság problémáját súlyosbítja, hogy mindez egy lassabban fejlődő gazdasági környezettel párosul.
Míg 2010-ben még öt százalék feletti volt a globális GDP bővülése, addig most három százalék körüli előrelépés várható.
Az IMF abban is akadályozó tényezőt lát, hogy
több kormány protekcionista eszközökkel próbálja védeni belső piacát és a nemzeti vállalatokat,
ezért kritikusan viszonyul a nemzetközi szabadkereskedelmi szerződésekhez, holott a valutaalap megítélése szerint ezek csak a versenyképességet erősítik.