A jordánoknak van egy mondásuk saját országukra:
amikor a dolgok máshol elromlanak, Jordánia felvirágzik".
Való igaz, Jordánia az utóbbi évtizedekben mindig is egy nyugalmas oázisnak, de legalábbis kevésbé forrongó államnak tűnt, ami azért is figyelemreméltó, mert a Közel-Kelet számos konfliktuszónája közül ez a régió a legproblémásabb. Az Izrael, Irak, Szíria és a konzervatív szunnita Szaúd-Arábia közé ékelődő Jordániának ráadásul semmilyen értékelhető nyersanyagforrása, vagy gazdasági potenciálja nincs. A jelek azonban arra mutatnak, így is eljöhet az új prosperálás kora.
Jordánia, teljes nevén Jordán Hásimita Királyság, a Közel-Kelet nem túl kedvező adottságú állama, még vízkészletek is szűkösen állnak csak rendelkezésre.
Az abszolút monarchiában élő ország még a 2000-es évek elején is nemzetközi segítségre és jelentős mennyiségű alapanyag-importra szorult gazdaságának működtetéséhez.
Ugyanakkor az Egyesült Államokkal jó viszonyt ápoló Jordánia általában az elsők között kötelezte el magát a nemzetközi közösség számára fontos ügyek mellett.
Így például a kezdetektől részt vett az Iszlám Állam elleni harcban, de korábban csatlakozott az Irak-ellenes fellépéshez is, ugyanakkor számos menekültet befogadott, akik háborús térségekből érkeztek. Sőt, a szír lányok egy részét szüleik most már egyre többször jordán férfiakhoz adják nőül, noha az ENSZ szerint ez társadalmi léptékben káros gyakorlat.
Jordánia már régen lemondott az 1967-es, hatnapos háborúban elvesztett Ciszjordánia visszaszerzéséről, melyet később a Hamász és a Fatah, a két rivális palesztin terrorszervezet közül utóbbi irányított az elmúlt évekig, el nem ismert önkormányzatisággal. Míg Jordánia a hidegháborúban ügyesen lavírozott az amerikai és szovjet érdekek között azok arab térségbeli ütközőzónájában, napjainkban arra koncentrál, hogy megerősödve levetkőzhesse a pufferállami szerepkört. A 2010-es arab tavasz eseményei Jordániát is elérték, de a 2011-es tüntetések a kormány ellen, és nem az államforma vagy az uralkodó ellen szerveződtek. Sőt, az 1999-óta uralkodó II. Abdullah királyt számos alattvalója kedveli, noha annak kezében óriási hatalom összpontosul. A törvények jóváhagyásához éppúgy kell a hozzájárulása, mint a kormány számos döntéséhez, és még a parlamentet is feloszlathatja. A főnök ennek ellenére annyira népszerű, hogy szimpátiatüntetést is szerveztek mellette akkor, amikor a környező államokban végigsöpört a forradalmi hangulat.
Most úgy tűnik, Jordánia egyre inkább a nemzetközi közvéleménynek tetsző irányba lépdel. Büntethetővé tették a nemi erőszakot,
hosszú távú gazdasági és politikai reformokra készülnek, és jelentős turisztikai fejlesztésekbe vágnak bele.
Jordánia egyik fő vonzerejét a turisztikai látnivalók jelentik, ezek között is elsősorban Petra sziklába vájt romvárosa, mely az emberiség egyik legfontosobb történelmi-kulturális örökségének számít globális viszonylatban is. A magyar utazók Eilat izraeli határvárosból akár egynapos kirándulással is elérhetik a védett területet, amelynek rekonstrukciójára és turisztikai fejlesztésére a jövőben sokat fordít a kormány.
A cikk második részében arról olvashat, hogyan képzeli el a jordán vezetés a főváros, Amman jövőjét!