Ilyen lenne a világ banki bónuszok nélkül

A pénzügyi világban a banki bónuszok kérdése már jó ideje komoly viták tárgyát képezi. A szektoron belül szinte közmegegyezés van azzal kapcsolatban, hogy megfelelő pénzügyi motiváció nélkül nem lehet nyereségesen fennmaradni. De vajon kényelmesen lehetne működni súlyos extra juttatások nélkül is?

A 2008-as válság óta folyamatosan terítéken vannak a bankárok extra juttatásai a világban. Sokak szerint a pénzügyi szakemberek irreálisan magas összegeket keresnek az alapfizetéseik mellé, míg mások úgy gondolják, ebben a szektorban egyszerűen muszáj kiemelkedően magas juttatásokat kínálni, különben a tehetséges munkaerő pillanatok alatt átpártol a konkurenciához. A Bloomberg elemzése azonban felteszi a kérdést: mi lenne, ha olyan világban élnénk, amelyben nincsenek bónuszok?

A válasz egyrészt egyszerű. Ebben a világban a fizetések fixek lennének – a jelenlegi szintek fölött –,

a cégek pedig sokkal inkább évtizedes távlatokban gondolkodnának az ösztönzőkről,

beleértve ebbe a nyugdíjat is.

Eddig azonban sokkal inkább arról szólt a vita, hogy ha egyáltalán ez lehetséges, mégis milyen eszközökkel lehet kontrollálni a számos különböző juttatási formát. Az európai szabályozók már meghatároztak egy korlátot a kifizethető bónuszokra, de ezt a londoni pénzintézetek enyhítették, és még a brit jegybank kormányzója is a finomításra tett javaslatot.

Önkéntes és kényszerített bónuszmentesség

Vannak azonban olyan bankok, amelyek maguktól nem fizetnek bónuszokat. Ilyen például a svéd Handelsbanken, ahol a fizetések majdnem teljesen fixek, és nincsenek hozzákötve értékesítési célokhoz. A vállalat ösztönzői pedig akkor lépnek életbe, amikor a munkavállaló eléri a 60. életévét.

A bónuszokat támogatók erre mondhatnák azt, hogy egy ilyen társaság tele van elkényelmesedett bankárokkal, azonban a vállalat részvényének teljesítménye nem ezt támasztja alá.

A Handelsbanken részvényárfolyama ugyanis az elmúlt 10 évben a megduplázódott.

Mindeközben az európai szektor egészét mérő mutató (STOXX Europe 600 Banks) értéke a felére csökkent 2008 óta.

Kockázatosak a rövid távú teljesítményre alapuló magas bónuszok Forrás: 123rf.com

Ezzel párhuzamosan vannak olyan bankok is, amelyek azért nem fizetnek bónuszokat, mert egyszerűen nem képesek erre. Az ír adófizetők által megmentett pénzintézeteknél például megtiltották a bónuszokat, a fizetésekre pedig 500 ezer eurós felső korlátot vetettek ki.

Azonban még ebben az esetben sem történt katasztrófa. Bár az Allied Irish Banks tavaly hangsúlyozta, hogy a korlátozással nem könnyű helytállni a nemzetközi munkaerő-piaci mezőnyben,

a befektetők így is lecsaptak az AIB tavalyi kezdeti nyilvános részvénykibocsátására (IPO).

A papírral ráadásul még prémiummal is kereskednek a könyv szerinti értékhez képest – ezt pedig sok bónuszfizető versenytárs nem mondhatja el magáról.

Kockázatos bónuszok?

A Bloomberg elemzése tehát felteszi a kérdést: minden banknak követnie kellene a fenti példákat?

A tiltakozók szerint ha teljesen kivezetnénk a bónuszokat, az kivéreztetné az iparág vezető szereplőit.

A riportban megkérdezett pszichológus, Dan Ariely szerint a kutatások ezzel szemben arra utalnak, hogy ha egy dolgozót csak a rövid távú magas ösztönzők érdekelnek – vagyis egyébként nem akarná az adott munkát végezni –, az nem jobb, hanem rosszabb teljesítményhez vezet.

A részvényesek is jól járhatnának az óvatosabb bónuszokkal Forrás: AFP/Getty Images/Stan Honda

Mindeközben a 2008-as válság azt is világossá tette, hogy a teljesítményhez kapcsolt magas bónuszok könnyen beindítanak egy agresszív kockázatvállalási hullámot. Ez pedig nemzetgazdasági szinteken is komoly problémát okozhat egy idő után, miként ez egyértelművé vált az ész nélküli amerikai jelzáloghitelezés esetében. A rövid távú bónuszokért munkát vállalók ugyanis azt mondhatják, hogy ők gyorsan sok pénzt keresnek,

ha pedig beüt a baj, egyszerűen továbbállnak, nem törődve a következményekkel.

Ezt tudják kiküszöbölni a hosszú távra kialakított ösztönzők, hiszen itt a dolgozónak akár évtizedes távlatokba kell tekintenie – nemcsak az ügyfél, de a saját pénztárcájával kapcsolatban is.

Részvényes szempontok

Ráadásul a befektetők egy jelentős részének – legalábbis hosszú távon – ugyancsak nem biztos, hogy kifizetődő a rövid távú ösztönzésre beálló bónuszpolitika. Még 2014-ben az amerikai Cornell egyetem jogi karán végeztek el kutatást, amely azt mutatta, hogy egy bank 2003 és 2006 között minél nagyobb rövid távú ösztönzőkkel dolgozott, annál nagyobbak voltak a részvényesi nyereségek 2007 és 2009 között.

A probléma viszont az, hogy ugyancsak 2007 és 2009 között – ahogy beütött a válság – éppen ezek a bankok bukták a legnagyobbat a piaci értékeikből a könyv szerinti értékekhez képest.

A tanulmány emellett azt is kimutatta, hogy a rövid távú ösztönzők kevésbé eredményes üzleti magatartáshoz és kockázatkezeléshez vezettek.

Mindebből tehát az következik, hogy bár a bónuszok hirtelen kivezetése a rendszerből valószínűleg megvalósíthatatlan lenne. Úgy tűnik azonban, hogy a rövid távú teljesítményre alapuló bónuszpolitika viszont rendszerszinten csak a kockázatokat növeli – és még a részvényeseknek is csak pillanatnyi hasznot hajt.