A világgazdaság működését nagyobb összhang jellemzi, mint az egyes országok monetáris politikáját. 2014-ben a dollár megerősödését az okozta, hogy a piac beárazta az USA-ban várható kamatemelést, míg más országok továbbra is nulla vagy negatív kamatemeléshez kötötték az árfolyamukat. Buckle szerint most, hogy a gazdasági növekedés a fejlett világ teljes területén szinkronban gyorsul, a többi jegybank is rá fog kényszerülni, hogy véget vessen az általa követett „könnyű pénz" politikájának, következésképpen a dollár erejét kevésbé fogják visszavetni.
2018 első hónapjában a dollár több devizával szemben is gyengült.
Ennek hátterében viszont nem az USA áll, mivel a piac összességében nem az USA monetáris politikájához igazodva alakul.
A dollár gyengülésére először az EKB Kormányzótanácsának decemberi monetáris politikai üléséről készült, január 11-én közzétett jegyzőkönyv utalt, melyben a mennyiségi lazítás korábban jelzettnél hamarabb történő befejezésére vonatkozó utalások szerepeltek. Ezután a kedvező gazdasági adatok a dollár további leértékelődését idézték elő. Következésképpen – annak ellenére, hogy az EKB a januári ülésén változatlanul hagyta a monetáris politikáját – a piaci szereplők minden figyelmüket a sajtótájékoztatóra irányították.
Mario Draghi, az EKB elnöke Buckle-t nem tudta meggyőzni az említett sajtótájékoztatón, a szakértő szerint megpróbált dovishnak (azaz laza monetáris politikát preferálónak) hangzani – valószínűleg részben azért, hogy ellensúlyozza az eurónak az USA-ból érkező kommentároknak köszönhető megerősödését (részleteket lásd lejjebb), de a piac nem volt vevő a taktikájára.
Az EKB bevezetőjének akkor elmondta:
„A beérkező információk igazolják, hogy a gazdasági bővülés üteme meggyőző, sőt, 2017 második felében még a vártnál is nagyobb volt a gyorsulás".
A Fidelity szakértője erre alapozta a dollár gyengeségével kapcsolatos tavalyi megjegyzéseit.
Buckle véleménye szerint EKB a kelleténél jobban támaszkodik az inflációs adatokra. Az árupiaci árfolyamokat nem számítva a gazdasági adatok stabilak. Igaz, hogy a szokásos mértékű kamatlábak ideje még nem jött el, de a pénzügyi válság idején tapasztaltnál is megengedőbb politikát is nonszensznek tartja, és úgy gondolja, a piac is kezd hasonlóképpen vélekedni – ennek következménye a dollár gyengesége. Mindazonáltal a jegybankok szinkronja csupán az egyik, igaz, legfontosabb mozgatórugója a 2018-as dollár-leértékelődésnek.
A második mozgatórugó a frissen kinevezett pénzügyminiszter, Steven Mnuchin kijelentése volt, mely szerint „a gyengébb dollár előnyös (az USA-nak)". Egyesek szerint ugyan a mondatot kiragadták a szövegkörnyezetéből, de attól még elég ügyetlen elszólás volt – és tényleg meggyengítette a dollárt, az EKB nagy bosszúságára.
Az EKB ritkán beszél annyira nyíltan a devizaárfolyamok piaci hatásáról, mint ebben a mondatában: „A lefelé mutató kockázatok továbbra is elsősorban ... a devizapiacokat érintik", és „a devizaárfolyamok közelmúltban tapasztalt volatilitása némi bizonytalanságot idézhet elő ... az ár(folyam)stabilitás kapcsán". Draghit kijelentette, hogy Mnuchin kijelentése szembemegy az IMF 2017-es kommünikéjével, mely szerint
„kerülni fogjuk a leértékelési versenyt, és árfolyamcéljainkat nem a vetélkedés fogja meghatározni".
Mnuchin azóta megpróbált helyesbíteni, de a baj már megtörtént, és nem csak a dollár későbbi leértékelődése formájában, hanem azért is, mert – ahogy Draghi fogalmazott – „(az EKB ülésen) a nemzetközi kapcsolatok jelenlegi általános állapotával kapcsolatos aggodalmak is megfogalmazódtak".
A dollár árfolyamát befolyásoló utolsó tényezők egyértelműen csak az USA-hoz kapcsolódnak: az adósságplafon és a januári kormányzati leállás.
Valahányszor a Szenátus az utolsó pillanatig húzza a szövetségi költségvetés elfogadását,
a külvilágnak az a benyomása támad, hogy az USA be fogja szüntetni az államadóssága törlesztését.
Ezt vélhetően a Szenátus egyetlen tagjának sem jutna eszébe megengedni, de ez nem akadályozza meg őket abban, hogy ennek veszélyét felhasználják a költségvetési tárgyalások politikai sakkjátszmájában. Akárhogy is van, ez nem túl bölcs stratégia.
A globális devizatartalékok összege meghaladja a 12 ezer milliárd dollárt, és ennek az összegnek a túlnyomó részét USA államkötvényekben tartják. A devizatartalék célja, hogy afféle biztonsági hálót képezzen az adott ország számára, ezért rendkívül kockázatkerülő módon kezelik. A tartalékszámlához kapcsolódó nemfizetés abszolút tabunak számít. Jegybanki devizatartalék-kezelőkkel folytatott személyes beszélgetésekből lehet tudni, hogy a 2013-as kormányzati leállás idején az USA fizetésképtelensége fölött érzett félelem miatt az egyensúly fenntartása érdekében a tartalékok egy részét dollárból más devizába tették át – a Fidelity szakértője szerint ugyanez történt 2018-ban is.
Buckle úgy véli, a dollár mostani gyengeségének hamarosan vége lesz. Az év eddig eltelt részében a 2014-es folyamatoknak nagyjából a fele megismétlődött. Nem gondolja, hogy a piac a teljes 2014-es dollár-felértékelődést újra fogja játszani, mivel – bár a devizaárfolyamok már beárazták a szinkronban működő jegybankok hatását –
az USA kamatlábai még mindig számottevően magasabbak, mint máshol, márpedig ahol a hozamvadászat a lényeg, ott ezért felár jár.
„Emellett nem biztos abban, hogy ismét sor kerülhet-e arra a „tökéletes viharra", melyet a jegybankok szinkronja és a dollárt meggyengítő két kulcsfontosságú, de csak egyszer előforduló USA-beli politikai esemény idézett elő. A piacok a jelenlegi szinteken már akár el is kezdhetik a profitrealizálást" – teszi hozzá Al-Hilal István, a Fidelity International magyarországi értékesítési vezetője. Azok a befektetők pedig, akik eddig nem adták el a dollárjukat, most már valószínűleg lekéstek erről a lehetőségről.