Gyakori, hogy a társaságok ügyvezetői külföldön intézik a cég ügyeit, illetve a munkavállalók kiküldetési rendelvénnyel külföldre utaznak. Ekkor a külföldön felmerült költségeket bankkártyával vagy valutával fizetik (például a tankolást, a parkolási díjat). Ilyenkor a külföldön tartózkodó személyek általában mindenhol kérnek számlát, ahol lehet, de az esetek egy részében csak nyugtát vagy blokkot kapnak az igénybe vett szolgáltatásról, termékvásárlásról. Elszámolhatók-e ezek a vállalkozás érdekében felmerült költségnek?
A számviteli törvény (Szt.) 165. § (2) bekezdése alapján a számviteli (könyvviteli) nyilvántartásokba csak szabályszerűen kiállított bizonylat alapján szabad adatokat bejegyezni. Szabályszerű az a bizonylat, amely az adott gazdasági műveletre (eseményre) vonatkozóan a könyvvitelben rögzítendő és a más jogszabályban előírt adatokat a valóságnak megfelelően, hiánytalanul tartalmazza, megfelel a bizonylat általános alaki és tartalmi követelményeinek, és amelyet – hiba esetén – előírásszerűen javítottak. A könyvviteli elszámolást közvetlenül alátámasztó bizonylat alaki és tartalmi kellékeit az Szt. 167. § (1) bekezdése sorolja fel.
Ha az említett nyugtán, blokkon nem szerepel valamennyi, az Szt. utóbbi rendelkezésében felsorolt tétel, akkor a társaság önmagában annak alapján nem jogosult költségelszámolásra.
Azzal, hogy a vásárlások kiegyenlítése például bankkártyával történik, csupán azt tudják bizonyítani, hogy meghatározott összeg kifizetésre került a bankszámláról, ezzel azonban továbbra sem válik alkalmassá az adott nyugta vagy blokk a számviteli elszámolásra.
A külföldről történő beszerzés számviteli elszámolásakor gyakori probléma, hogy az Szt.-nek a külső bizonylatok tartalmára vonatkozó előírásait az Szt. hatálya alá nem tartozó bizonylat kibocsátóira nem lehet alkalmazni.
Amikor az Szt. hatálya alá tartozó hazai vállalkozás a beszerzéséről nem a hazai előírásoknak megfelelő bizonylatot kap, meg kell vizsgálnia, hogy a kibocsátóra vonatkozó, az adott országban a kibocsátott bizonylatokkal kapcsolatban fennálló jogszabályoknak megfelel-e az adott bizonylat.
Amennyiben nem, úgy a külföldi partner a hiányos vagy helytelen tartalommal kibocsátott bizonylattal a saját országának a vonatkozó jogszabályait sértette meg, így ekkor az ilyen bizonylatot nem indokolt befogadni.
A témáról és a megoldási lehetőségekről részletesen ír dr. Császár Zoltán adótanácsadó, jogász az Adózóna.hu hasábjain.