Adódik, hogy a cég működését a tulajdonosok tagi kölcsönnel tudják biztosítani, azaz ilyenkor hiteleznek a cégnek. Ez akkor történik meg általában, amikor a cég saját tőkéje tartósan a jegyzett tőke fele alá csökken, vagy akkor, ha végelszámolással szeretnék megszüntetni a tulajdonosok a társaságot, amelynek akadálya a tagi kölcsön.
A kölcsön elengedése lehet az első gondolat, de ennek adózási következményei lesznek.
Ha a tag lemond a követeléséről a társaság javára, utóbbi azt elengedett kötelezettségként számolja el, és emiatt rendkívüli bevétele keletkezik,
melyet a számviteli törvény szerint az egyéb bevételek között kell elszámolni. Ennek eredményhatása és társasági adó vonzata is van.
Sőt, itt még nem ér véget a közteher, hiszen az illetékekről szóló törvény kimondja, hogy a követelés vagyoni értékű jog, és a cégnek 18 százalékos ajándékozási illetéket ajándékozási illetéket kell fizetni a vagyoni értékű jogról ellenszolgáltatás nélküli lemondás esetén.
Egy másik lehetőség, ha a tagi kölcsönt egy társaságtól független külső személy átvállalja.
Ezt az egyéb bevételek között kell kimutatni és az átvállalt tartozás összege után szintén társasági adót kell fizetni, továbbá ugyanúgy ajándékozási illetéket,
amennyiben az átvállaló fél magánszemély. Ha az átvállaló fél gazdasági társaság, akkor az ügylet mentes az ajándékozási illeték alól.
Egy harmadik lehetőség a tagikölcsön-követelés apportálása. Ekkor jegyzett tőke emelése következik a tagi kölcsönt nyújtó tag fennálló követelésének apportálásával. Ez az ügylet a társaság eredményét nem érinti, így
nincs társasági adó vonzata sem,
amennyiben a tag ugyanakkora összegű részesedést kap, mint a követelés értéke.
Egyéb adókötelezettség sem a tag, sem a társaság esetében nem merül fel és ajándékozási vagy visszterhes vagyonszerzési illetéket sem kell fizetni.
Cikkünk dr. Császár Zoltán adótanácsadó, jogász Adózóna.hu-n megjelent írása alapján készült, amely jóval részletesebben foglalkozika a témával.