Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Venezuela története az egyik legkülönösebb a világ olajállamai között. Az ország ugyanis bőségesen el van látva nyersanyaggal, azonban az elmúlt években hatalmas gazdasági válság nyomta a mélybe az országot. Venezuela olajállamként való felemelkedésének és bukásának történetét az Origo nemrég az alábbi összeállításában mutatta be:
Most azonban a kormány igyekszik kihasználni a változó környezetet, és talpra állítani Venezuela olajszektorát – írja az Oilprice.com. Helyzete persze nem könnyű: az országban még mindig rekordmagas az infláció mértéke. A hiperinfláció sújtotta Venezuela jegybankja nemrég új bankjegyeket hozott forgalomba: 200, 500 és egymilliós bolivárt. Az egymilliós címletű bolivár a valaha volt legnagyobb az ország történetében, értéke azonban így is csak 0,47 euró.
Nicolás Maduro, Venezuela elnöke nemrég jelentette be az állami televízióban, hogy
az ország kapui nyitva állnak az amerikai és a globális befektetők előtt.
Maduro részben abban reménykedhet, hogy az amerikai kormány esetleg enyhíti az országa ellen, 2019-ben életbe léptetett szankciókat, melyek korábban kemény nyomást helyeztek Venezuela olajiparára. Noha az állam 300 milliárd hordónyi kőolajtartalékkal rendelkezik, és a termelési kapacitásai is erősek, az iparágnak nagy szüksége volna nemzetközi befektetőkre, hogy a feltárás és a kitermelés elérje a maximális potenciálját.
Maduro ráadásul egy olyan törvényt kíván elfogadtatni, amely megszüntetné az állami tulajdonban lévő Petroleos de Venezuela SA (PDVSA) olajcég monopolhelyzetét az ország olajiparában. Ez azért is lenne fontos, mert az amerikai szankciók csak azt tiltják meg, hogy a cégek közvetlenül a PDVSA-val vagy a venezuelai állammal kössenek üzletet – tehát más, független vállalatokkal üzletelhetnek az amerikai cégek.
A PDVSA monopóliumának megszüntetése tehát elsősorban a kisebb, független venezuelai olajvállalatoknak lenne rendkívül kedvező hír.
Így ugyanis a világ számos olajtársasága üzletet köthetne ezekkel a cégekkel, a partnerségeken keresztül hozzáférve az ország hatalmas olajtartalékaihoz.
A módosítások következtében tehát megnyílik az út a kisebb vállalatok szövetségkötései előtt. A nagyobb nemzetközi cégek ugyanis valószínűleg inkább a szankciók teljes feloldására várnak, azonban a kisebb szereplők könnyedén lecsaphatnak a kínálkozó üzleti lehetőségekre.
A jövőben pedig továbbra is izgalmas lesz Kína szerepe, mivel Venezuela eddig is jelentős mennyiségben adott el Kínának olajat. Kína ráadásul épp nemrég növelte meg a Venezuelából érkező olajimport mennyiségét.
A latin-amerikai olajállam egyébként idén márciusban nagyjából napi 500.000 hordónyi olajat termelhet, ami elmaradna a tavaly ugyanekkor mért napi 650.000 hordótól. Mindazonáltal ez a szint még így is meghaladná a 2020 második felében mért, átlagosan napi 360-390 ezer hordós mértéket.
Venezuela lehetőségei ráadásul eléggé korlátozottak, vagyis életbevágó lenne számára az olajiparának felpörgetése. Az OPEC gazdag országai ugyanis megtehetik, hogy folyamatosan építik le az olajszektortól való függőségeiket, azonban ez Venezuelában egyelőre nem reális alternatíva. Ehhez az országnak nagy szüksége volna külföldi tőkebeáramlásra.
Közben a Chevron volt vezetője, Ali Moshiri úgy látja,
Venezuela gazdasága elkezdhet talpra állni, és ha 5-8 milliárd dollárnyi tőke érkezne az olajszektorba, akkor képes volna napi 1,5 millió hordónyi olajkitermelésre.
Amennyiben pedig 2028-ig 25-28 milliárd dollár áramolna az ország olajszektorába, akkor elérhetővé válna a napi 2,5 millió hordós kibocsátás is. Az ennél konzervatívabb becslések szerint Venezuelának nagyjából 100 milliárd dollárnyi tőkére volna szüksége ahhoz, hogy elérje a kitermelési céljait.
