A Doña Paz egy utasszállító hajó volt, amely 1987. december 20-án került a hullámsírba, miután összeütközött a Vector nevet viselő olajszállító tankhajóval. A Fülöp-szigetek Samar szigetéről Manilába tartó hajó a Mindoro és Tablas-szigetek között húzódó tengerszoroson ütközött bele a 8800 hordó olajat szállító Vectorral.
A tankhajó rakománya kigyulladt, a tűz pedig átterjedt az utasszállító hajóra is, amely percek alatt elsüllyedt.
A Vector legénysége közül ketten élték túl a balesetet, a Doña Paz matrózai azonban mind ott haltak meg. A nyilvánosságra hozott vizsgálat szerint a Doña Paz legénysége képzetlen volt, a hajó engedélye pedig lejárt, a mentőcsónakokat sem eresztették le. A katasztrófának 4375 halálos áldozata volt.
A Valdezből induló Exxon-Valdez olajszállító tankhajó az Alaszkai-öblön keresztül tartott a nyílt óceán felé 1989. március 24-én. A bonyolult manőverezési technikát igénylő Prince William-tengerszorosban az Exxon Mobil által beígért, de fel mégsem szerelt
jéghegydetektor és az akkor már régóta hibás ütközésjelző radar nélkül navigáltak.
A fiatal kapitány korábban sokszor megtette már ezt az utat, így nem volt elővigyázatos. A hajót a Valdez-szoroson át a Valdez-öböl mellett kellett elirányítani. Hamarosan a kapitány kisebb jéghegyet vett észre a hajó előtt, ezért engedélyt kért a központtól a kijelölt útvonaltól való kismértékű eltérésre, ezt követően átadta a parancsnokságot a tisztjeinek. Éjfélkor volt az őrségváltás, amit rövidesen az irányváltoztatásnak kellett volna követnie, ez azonban nem történt meg. Amikor észrevették a mulasztást, az ügyeletes tiszt azonnal intézkedett a navigációs manőver végrehajtásáról. A cselekvés megkésett, ekkorra ugyanis a
hajó már nem tudta elkerülni a zátonyt és nekiütközött.
A hajótest kilyukadt és a 42 millió liter nyersolaj ömleni kezdett a tengerbe.
Az olajszennyezés 2400 kilométer hosszú tengerpartot érintett, 28 ezer négyzetkilométernyi területet, ahol számos nemzeti park és vadvédelmi rezervátum volt.
A baleset helyszíne nagyon távolt volt minden lakott helytől, és az időjárás is késleltette a mentésre indulókat. Az egyik katasztrófaelhárító hajó két napig nem tudott elindulni a zord idő miatt. Ez a tisztítási munkálatok megkezdését is késleltette, ahogy az is, hogy egy ideig annak módjában sem tudtak dűlőre jutni, hogyan fogjanak neki a súlyos katasztrófát okozó olajszennyeződés kezelésének, miközben az olajpiac felbolydult az események hatására.
A hajótestben található olajat egy másik tankerbe szivattyúzták át, így csökkentették a szennyeződést. Két héttel a történtek után a kiömlött olaj 20 százalékét sikerült csak eltávolítani.
A mentési munkálatokban több mint 10 ezer ember vett részt, a költségek megközelítették a 2 milliárd dollárt.
Ez lett minden idők egyik legnagyobb, emberi tevékenységhez köthető környezeti katasztrófája (noha nem ekkor ömlött ki a legtöbb olaj), becslések szerint legalább 200 ezer élőlény pusztult el a szennyezés következtében. Áldozatul esett rengeteg vidra, fóka, sas, kardszárnyú delfin, lazac és hering. A mentési munkálatokban nagyjából 10 ezren vettek részt.
A vizsgálatok később kimutatták, hogy a balesetben az Exxon Mobil is szerepet játszott,
az alaszkai bíróság 1994-ben ötmilliárd dollár kártérítés megfizetésére kötelezte a vállalatot, ezt az összeget végül 14 évvel később a legfelsőbb bíróság 507,5 millió dollárra csökkentette, amely a cég félnapi bevételével volt egyenlő. Az Exxon Mobilt 2009-ben a kártérítés kamataként további 470 millió dollár kifizetésére kötelezték, de a baleset összesen kb. 4,3 milliárd dollárba került a cégnek. A hajó kapitányát végül felmentették a gondatlanság vádja alól.
Kérjük, folytassa az olvasást a Costa Concordia és a Sewol balesetének felidézésével!