A nagy vadnyugati gyémántsvindli elképesztő története

Clarence King egy Salt Lake City-nél lévő táborban

Gazdasági és történelmi visszatekintésünkben annak a történetét mutatjuk be, hogyan hajtotta végre egy kentuckyi szélhámos és társa a vadnyugat idejének egyik leglátványosabb átverését - amíg a tudomány elkötelezett embere le nem leplezte őket. Különös, ármányban és fordulatokban gazdag történet ez az amerikai hőskorból, amikor a híres-hírhedt kaliforniai aranyláz mozgatta meg a kaland- és pénzvágyók sokaságát. Talán jóval kevésbé ismert azonban ez a fejezet, amiben nem az arany, hanem a gyémántok állnak a középpontban.

Az 1848-as kaliforniai aranyláz, majd nem sokkal ezt követően az 1859-es nevadai ezüstláz emberek sokaságában ébresztette fel a kalandvágyat és a mohóságot.

A Csendes-óceán partvidékén talált nemesfémlelőhelyek szerencsevadászok tucatjait vonzották az akkoriban még feltérképezetlen vadnyugati területekre.

Az ezernyi nyugati patakban földet mosó, kétkezi, szegény sorsú aranyásóktól kezdve a San Franciscó-i, New York-i és londoni bankárokig és spekulánsokig, úgy tűnik, mindenki elfogadta azt az elképzelést, hogy a nyugati hegyek (főleg a Sziklás-hegység) és folyómedrek bőséges nemesfémkincseket rejtenek.

Az Ezüsthegységtől a csalásig

A Tucson Weekly Arizonian 1870 áprilisában megjelent hirdetése jól érzékelteti azoknak az éveknek a hangulatát:

Megtaláltuk a kontinens valaha felfedezett legnagyobb kincseit, és kétségtelenül a legnagyobbakat, amelyeket emberi szem valaha is látott!"

A reklám az új-mexikói Pyramid-hegységben található nemrég felfedezett bányára utalt, amelyet Ezüsthegységnek neveztek el. Bankárok népszerű úti célja lett, bányászok követeltek részesedést az itt kitermelni remélt drágaságokból, befektetők kerestek tőkét távoli városokban, és földmérők egy várost alapítottak a közelben.

Nagyjából ugyanebben az időben érkeztek a hírek a dél-afrikai gyémánthajszáról, amely a világ harmadik legnagyobb gyémántlelőhelyének megszerzésére irányult. Ezt a lelőhelyet csak az indiai Golconda városa közelében és a portugálok által Brazíliában felfedezett XVIII. századi lelőhely előzte meg méretét tekintve.

A közvetlenül a földből előkotorható gyémántokról, rubinokról és más drágakövekről szóló mesék - ezeket főként két prémvadász, Jim Bridger és Kit Carson terjesztette - sokakat arra sarkalltak, hogy mohó álmodozóként hamarosan Arizonában és Új-Mexikóban keressék a drágaköveket, ott, ahol a terep viszonya állítólag hasonlítottak is a dél-afrikaihoz.

Az aranyláz idején valóban előkerült egy-két furcsa gyémánt a térségből, például a kaliforniai Placerville közelében.

A jelenségről egy állami geológus így bölcselkedett: "bár lehet, hogy nem kifizetődő gyémántokra vadászni, mégis mindig kifizetődő felvenni őket, ha véletlenül mégis rájuk találunk."

Ezek a körülmények teremtették meg a kihagyhatatlannak vélt lehetőséget a nagy gyémántcsaláshoz, két kentuckyi szélhámos briliánsán megjátszott svindlijéhez, amelybe többek között

belekeveredtek Kalifornia legnagyobb bankárai és üzletemberei, az Unió hadseregének egykori parancsnoka, egy amerikai képviselő, mindkét partvidék vezető ügyvédjei, és a Tiffany & Co. alapítója is.

A San Francisco Chronicle 1872-ben pontosan úgy jellemezte a tervet, mint "a korszak leggigantikusabb és legarcátlanabb csalását", de a felgöngyölítés módja és színes szereplői miatt is figyelemre méltó volt. Nemcsak egy olyan geológust tett ismertté, akivel később Theodore Roosevelt barátkozott, és akit csodált, hanem egyúttal reményt is adott az elkeseredett amerikai közvéleménynek, hogy a becsületes tudomány legalább időnként győzedelmeskedhet a szélhámosság és a kapzsiság felett.

A történet még csak most kezdődik, a második oldalon megismerheti a két főszereplőt! Kérjük, lapozzon!