Kiegészítés a peptidhormonok bioszintéziséhez

 

Ma már klasszikusnak számító példa - a felfedezést a 70-es évek elején kezdő kutatóként éltem meg - a proopiomelanokortin lipotropinokká és adrenokortikotropinná (ACTH), majd melanotropinokká (MSH) és béta-endorfinná történő átalakulása. A propopiomelanokortin-génről először a mRNS, ezt követően a propopiomelanokortin-fehérje, majd az MSH, az ACTH és a liportopin jelenik meg. A következő mozzanat a soron következő négy peptid (MSH, CLIP, lipotropin, endorfin) keletkezése, végül pedig a béta-MSH felszabadulása.

Óriási szakmai mulasztásom, hogy a béta-lipotropinból keletkező béta-endorfinra annak idején nem figyeltem fel. Az 1968-ban Cseh Györggyel publikált kis cikkemben bemutatott kromatogrammon kijelölhető, amelyből később (sajnos csak az enkefalinok azonosítása, tehát 1975 decembere után) izoláltuk a béta-endorfint. A sertés béta- (91 aminosav) és gamma-lipotropin (58 aminosav) közti szerkezeti kapcsolatot, hogy ti. ez utóbbi a béta-lipotropin 1-58 pozíciói közti szekvenciájával azonos, 1969-ben mi igazoltuk először. Egyúttal ugyanabban az évben, a Magyar Tudományos Akadémián tartott előadásomban vetettem fel először, hogy a béta-lipotropin a gamma-lipotropin biológiai prekurzora lehet. Mai ésszel felfoghatatlan, hogy akkor miért nem támadt fel az érdeklődésünk a béta-lipotropin C-terminális fragmense, a béta-lipotropin-(61-91) iránt. Ezt az endogén opioid peptidet jó néhány évvel később, egy amerikai (C. H. Li és munkatársai, 1977) és egy angol (D. Smith és munkatársai, 1977) munkacsoporttal egy időben, tőlük függetlenül izoláltuk és azonosítottuk (Gráf és mtsai, 1977).