I. Bevezetés
Köszönöm az előadásom olvasóinak, hogy ma erre a honlapra vezetett az útjuk. Ide, és mondjuk nem egy diszkóba, nem egy futballmeccsre, vagy nem valamelyik színházi előadásra, amely az én előadásomnál minden bizonnyal sokkal izgalmasabbnak és érdekesebbnek ígérkezett.
Animáció: Majom kép és a PET felvétel váltakozása
Remélem, döntésük jól megfontolt, tudatos elhatározás volt, és nem szülői fegyelmezésre, a nagymamájuk nyomására vagy alvajáróként, tettükről nem is tudva kattintottak erre az oldalra és akarják elolvasni ezt a sok izgalmat ígérő előadást.
Mindez máris jelzi, hogy cselekedeteink - és a mögöttük álló agytevékenységek - bizony gyakran tudatosak, hiszen ha minden igaz, Önök tudatosan választották az előadás elolvasását. Ugyanakkor feltételezem, hogy míg leültek a számítógép elé, azon már nem kellett gondolkodniuk, hogy melyik kezükkel kapcsolják be a monitort vagy hogyan üljenek le a székre. Azaz cselekedeteink és a mögöttük álló agytevékenységek egy jelentős része nem tudatos, hanem jól begyakorolt automatizmus, "procedúra" vagy egyéb, nem tudatosuló tett.
Mondanom sem kell, a gondolkodó embert történelme során mindig is érdekelte, mi az, hogy "tudattal rendelkező lények" vagyunk. Nem arra a kérdésre kívánok válaszolni, hogy mi a tudat és mi a tudatalatti, hanem arra, hogy tudjuk-e a tudatos és a nem tudatosuló agyi működéseket vizsgálni képalkotó eljárásokkal.
Arra a kérdésre keressük tehát most a választ, hogy a neurobiológiai kutatások eszköztárában lévő módszerek, azon belül is az agyi funkcionális képalkotó eljárások egyikével mennyire tudjuk "láttatni" az emberi agy tudatos működéseit és a tudatba nem jutó, de viselkedésünket, cselekedeteinket egyértelműen befolyásoló folyamatait.