Gyarmati György

Kényszerpályás rendszerváltások Magyarországon, 1945-1949

A Nemzetgyűlés, 1945-1947

A kommunisták önbizalmát tanúsította az MKP főtitkárának, Rákosi Mátyásnak magabiztossága, amikor kijelentette, hogy (a szociáldemokratákkal együtt) "a munkáspártok lenyűgöző győzelme előre vetíti árnyékát". A nemzetgyűlési választások főpróbájának szánva rendezték meg 1945. október 7-én a "nagy-budapesti" helyhatósági választásokat. Ebbe a főváros körüli agglomeráció településeit is bevonták, mely - statisztikailag - a korabeli nagyipari munkásság 60 százalékát tömörítette. Ez volt az ún. vörös övezet, s magától értetődően számítottak az itteni voksokra. Csak azzal nem számoltak, hogy a férfi szavazók számottevő hányada ekkor még hadifogságban - vagy már "málenkij roboton" - volt. A nagy-budapesti helyhatósági választásokon - jórészt a női voksoknak köszönhetően - a Független Kisgazdapárt szerzett minimális (50,7 százalékos) többséget. Ez bizonyos mértékig előre vetítette az egy hónappal később, 1945. november 4-én megtartott nemzetgyűlési választások kimenetelét is: a Független Kisgazdapárt a szavazatok 57 százalékét elnyerve végzett az élen. Akkora részesedése lett a parlamentben, mint amennyi a két munkáspártnak (MKP, SZDP) együtt volt a korábbi Ideiglenes Nemzetgyűlésben.

A választások a korabeli nemzetközi megítélés szerint is tisztának minősültek. A jelenlévő szovjet befolyás erre csak közvetve volt hatással. A Szövetséges Ellenőrző Bizottság (SZEB) szovjet elnöke, K. Vorosilov marsall hajlíthatatlan volt, midőn újabb pártok indulása is szóba került, mondván: az addig elismert pártok bőségesen elegendőek ahhoz, hogy választhassanak közülük. Az utólagos szociológiai elemzés arra enged következtetni, hogy az adminisztratív tiltás következménye volt, hogy a pártkínálat nem volt képes megjeleníteni a választók korabeli politikai tagolódását. Ennek következménye lett az FKgP abszolút győzelme.

A kötelező érvényű szovjet instrukció egy másik következménye az lett, hogy a kormánykoalíciót alkotó pártokon kívül más politikai erők alig mérethették meg magukat. A kormánypártok így szinte teljes egészében (97 %-ban) kitöltötték a törvényhozás padsorait. A választási eredményt csak számszerűleg nézve szinte az egész ország "kormánypárti" lett. Az FKgP nemzetgyűlési reprezentáltsága pedig az agrárnépességnek az össznépességen belüli arányával került szinkronba, holott - gyűjtőpárttá válva - már korántsem csak "a gazdák" pártja volt.

Rákosi Mátyás 1945-1946 fordulójának hónapjaiban visszatérően arról szónokolt az MKP vezetőségében és pártja parlamenti frakciójának ülésein, hogy "korrigálni kell a választások eredményeit... A kisgazdapártot elemeire kell bontani... Megengedhetetlen, hogy az ilyen [kisgazdákra adott] szavazatokat egyenrangúnak vegyük a demokrácia híveinek szavazatával". Egészében kérdőjelezte meg a legnagyobb koalíciós partner demokratikus mivoltát.