Gyarmati György

Kényszerpályás rendszerváltások Magyarországon, 1945-1949

A kisgazdák választási sikerét ellensúlyozandó a kormánykoalíció másik három pártja (MKP, SZDP, NPP) Baloldali Blokk néven politikai szövetségbe tömörült. A Baloldali Blokk pártjai a pártközi konfliktusok során rendszeresen éltek a nyomásgyakorlás parlamenten kívüli eszközeivel is. 1946 első felében az egész országot megmozgató - úgymond a reakciót tisztogató - "népítélet"-eket rendeztek. Ennek nyitó rendezvényén Rákosi Mátyás maga tüzelte híveit: "a demokráciában helye van a tömegmozgalmaknak, a nép jogosult arra, hogy kezébe vegye az igazságszolgáltatás ügyét." A népítéletek számos esetben fordultak köztisztviselők elleni fizikai atrocitásba, helyenként lincselésbe, illetve antiszemita pogromba. A szociáldemokraták és a parasztpárt statisztáló támogatását élvező kommunisták ezzel kívánták demonstrálni a kisgazdáknak, hogy - úgymond - ti a parlamentben, mi az utcán vagyunk többségben.

Az 1946. évi politikai naptárt ez a (meghasadt) koalíción belüli huzakodás töltötte ki. Miközben a kommunisták által szorgalmazott közigazgatási tisztogatást (B-listát) végül is keresztülerőszakolták, a kisgazdák által sürgetett helyhatósági, önkormányzati választások megtartását mindvégig elszabotálták. Pontosítva: ebbe csak akkor mentek volna bele, ha előzetesen megállapodnak abban, hogy függetlenül a voksok megoszlásától, fele kisgazda, fele blokkpárti "eredményt" hirdetett volna ki a választások lebonyolításáért felelős kommunista belügyminiszter, Rajk László. Nagy Ferenc kisgazdapárti miniszterelnök ezt az alkut elutasította. Ekkor döntött úgy a kommunista párt vezetése, hogy a választások nyomán létrejött hatalmi patthelyzetet a kisgazdapárt "felrobbantásával" oldják fel.

Ennek érdekében "köztársaság-ellenes összeesküvéssé" nagyították fel egy polgári magántársaság fehér asztal melletti diskurzusait. Ez a Magyar Közösségnek elkeresztelt laza kompánia a békeszerződés életbe lépése - azaz a szovjet megszállás remélt megszűnése - utáni időkre vonatkozóan a kommunista hatalmi részesedés visszaszorításáról ábrándozott. Nem rendelkeztek viszont semmilyen érdekérvényesítő eszközzel. A kommunista irányítás alatt álló politikai rendőrség hathatós közreműködésével - több lépcsős hamisítással, erőszakkal kivett vallomásokkal - megpróbálták a kisgazdapárti vezetőket belekompromittálni ugyanebbe a procedúrába. Az MKP célkitűzése megfenekleni látszott azon, hogy az FKgP szintén gyanúba kevert főtitkárát, Kovács Bélát - akiről a politikai rendőrség már 1945 szeptemberétől gyűjtötte "kommunistaellenességének bizonyítékait" - a parlament nem fosztotta meg képviselői mentelmi jogától. Ezt követően a szovjet katonai hatóságok léptek akcióba: Kovács Bélát 1947. február 25-én letartóztatták, elhurcolták. (Nyolc év rabság után, 1955-ben engedték haza a Szovjetunióból.)