Heller Ágnes

Mi a modernitás?

I. A modernitás rejtélye

Mi, filozófusok kedveljük a "mi a...?"- típusú kérdéseket, mint például "mi a lét?", "mi a gondolkodás?", "mi az élet?", " mi az idő?" vagy "mi a történelem?". Arra azonban vigyázni szoktunk, hogy ne egy definícióval válaszoljunk ezekre a kérdésre, inkább hosszú fejtegetésekkel élünk. Vagy ha meg is határozzuk a fogalmat, ezt annak tudatában tesszük, hogy az eredmény üres és semmitmondó lesz, s legfeljebb azt jelzi az olvasónak vagy hallgatónak, hogy a továbbiakban ezt a fogalmat milyen értelemben fogjuk használni. Az igazi feladat az, hogy a szónak, a fogalomnak értelmet, azaz tartalmat adjunk, tehát a saját igazságunkat elhitessük - azzal, hogy érvelünk, leírunk, elbeszélünk. Arra törekszünk, hogy a megszólítottak elméjében, lelkében felkeltsük az "aha"- élményt, hogy gondolja, érezze úgy: valóban, így van, ez az, én is így hiszem, így tudom.

Ez az előadás egy - a filozófiai hagyományban uralkodó kérdésekhez képest - szűkebb, "mi a"-kezdetű kérdést tesz fel. Ha azt kérdezem: "mi a modernitás?", vagy magyarosabban, habár pontatlanul: "mi a modernség?" nem egy univerzáléra, például a lét lényegére, hanem csupán egy bizonyos világkorszak, a mi világkorszakunk sajátosságaira kérdezek. Ennyiben a "mi a"-típusú kérdés átalakítható egy "mi a különbség"-típusú kérdéssé is, ami így hangzik: "mi a különbség a modernséget megelőző világkorszak, illetve számos világkorszak és a modernség között?" Persze ha Hegelnek igaza van, és a filozófia voltaképpen nem egyéb, mint a mindenkori jelenkor gondolatokba foglalása, akkor a szűkebb kérdés tartalmazza az általánosabb gondolatot.

De akárhogyan van is, a kérdés megválaszolásában követem az európai filozófia fővonalának szokásait. A metafizikai rendszerek hagyományától eltérően azonban nem fogom a "modernség" fogalmát előre meghatározni. A kérdésre adott válasznak az előadás végére kell kiderülnie. Ahogy a detektívregény írójának már az első fejezetben tudnia kell, hogy ki a gyilkos, de az olvasó jobb, ha ezt csak a végén tudja meg, úgy van ez szerintem ebben az esetben is, hiszen a bonyodalom, a kifejtés az érdekes. Igaz, a modernség nem rejtvény, azaz nem lehet megfejteni, inkább rejtély, ahogyan a történelemben, s nemcsak a történelemben, minden az. Egy rejtély nem fejthető meg, csak értelmezhető, s nem csupán egyféleképpen. Bizonyára találkoztak már a modernség másfajta értelmezéseivel, mint amit én itt ki fogok fejteni, ha pedig nem, akkor minden bizonnyal még fognak. De azért van, amiben minden értelmező megegyezik, s ez a filozófiában nem is kicsiség. Például abban, hogy a modernség, mint olyan, létezik, hogy a történelmi lét feltételei lényegesen változtak meg az utóbbi háromszáz-valahány esztendőben, hogy ennek a változásnak az értelmezése önismeretünk szerves része. Az a gondolkodási mód, melyet manapság posztmodernnek neveznek, ugyancsak ezt a kérdést, vagy ha jobban tetszik, ezt a rejtélyt firtatja.