Heller Ágnes

Mi a modernitás?

III. A modernség dinamikája: az ellentmondás szelleme

A modernség dinamikája röviden úgy írható le, mint egy adott társadalmi világrend értékeinek, illetve azok érvényességének intézményesített tagadása. Eredete még az időszámításunk előtti korra tehető - hogy pontosan mikorra, az persze vitatható. Én az i.e. 6-5. századot és Athén városát jelölném meg idejének és forráshelyének - és Szókratész (7. ábra) személyében látom megtestesülni.

A modernség dinamikája megjelenhet a puszta tagadás formájában is, mint egyes szkeptikus iskolák esetében, de úgy is, hogy a tagadott, azaz megtagadott, érvénytelenített értékekkel a beszélő, alkotó vagy cselekvő más, új értékeket állít szembe. A filozófiában a Platón által megrajzolt Szókratész volt az, aki ezt az utóbbi eljárást tudomásunk szerint először, habár ironikusan, gyakorolta. A modernség dinamikája beszédbe foglalva körülbelül így hangzik:

• amit igazságosnak tartanak az nem igazságos: valami más lenne igazságos;
• amit igaznak hiszünk, az puszta vélemény: valami más az igazán igaz;
• amit szépnek hiszünk az nem szép, a szépség valami egészen más;
• amit jónak fogadunk el, az nem jó, mert valami egészen más az igazán jó.
  

7. ábra

8. ábra

9. ábra