XVI. fejezet

XVI. fejezetA cséza zökkent, felzavart- az út amarra rossz ám! -,de visszacsuklottam, továbbálmodni Barbarossám.Trécselt velem, míg lépteinksok termét kongva mérték;kérdezgetett ezt-azt-amazt -"Mesélj, mesélj, no!" - kért még.A hétéves, nagy háborúmióta elrobajlott,felőlünk - úgymond - mindmáigegy árva szót se hallott.Mendelssohn Mózest firtatá,meg Karschin Anna-Lujzáts Dubarry gróf nejét, ki szebb,királyi ágyba bujt át."Császár, hol élsz? - álmélkodám.Hisz' Mózes Rebekástulrég holt - és fiuk, Ábrahámcsúnyán halt ráadásul.Leával nemzé Bódogot,ki vajmi sokra vittea szent keresztségben: ma márkarmester ám az ipse.Költőnőd, Karschin, oly halott, mint lánya, Lina Klencke -de unokája, gondolom, még él tán: Chézy Lenke.Dubarry víg volt: élt Lajos! tizenötödik felség! -De vénségére guillotine lépcsőin felcipelték. Ágyában halt Lajos, de már a guillotine-ra tettéka tizenhatodik Lajost s hites Antoinette-jét.A királyné szilárd maradt, mint kötelmei hozták, Dubarry sírt, sivalkodott, hogy leguillotinozták."A császár ekkor rám meredt, s kinyögte végre: "Nos, mi e szó tehát, az istenért, hogy: leguillotinozni?""Ez új metódus, s arra jó- feleltem száraz hangon -, hogy lemessen pár főt; de ez nem múlik már a rangon.E metódus gépet kíván, amelyet guillotine-nak alkotója, Guillotin úr tiszteletére hínak.Két félfa közt csatolnak egy deszkára, az lezökken, megtolnak, egy háromszögű bárd csügg fölötte közben,megrántanak egy madzagot, a bárd fürgén lecsusszan, mely alkalommal büszke főd alant kosárba huppan."A császár itt szavam szegé:"Elég! A masinádraördög kíváncsi! Isten ments!Egyéb se volna hátra!Királyt és felséges Nejét! Reácsatolni! S - deszka! A respektus s az etikett akkor hát hova lesz ma?S te is, ki vagy egyáltalán? Tegezni mersz? No, várj csak, pimasz kölyök! Épp ideje, hogy megnyessem a szárnyad!Epeömlést kapok legott; ha hallok ily bitangot! Lehelleted honárulás,s felségsértés a hangod!" De mivel így gurult dühbe a vénség - én se szánom- gondoltam -, és mi szívemen, legyen hát most a számon: "Eredj aludni, agg mese,eredj, Herr Barbarossa! Megváltását e népre majd tulajdon karja hozza! Republikánus jót kacag, élcet faragva élcre,ha árny-korona, köd-jogar rugtatna itt az élre.Fekete, vörös, és aranyzászló! Elment a kedvemettől ó-sváb hülyék között,bajtársi egyletekben.Maradj csak veszteg itt, a vénKyffhäuser hegyfalában -szükségünk sincs, ha úgy veszem,császárra általában!"<< előző rész    következő rész >>