Kisebb lesz a lyuk az ózonpajzson

Minden évben szeptember végén, október elején figyelhető meg az ózonpajzs elvékonyodása. Aktuális állapotáról a napokban jelent meg a Meteorológiai Világszervezet jelentése. A legfrissebb mérési adatok nagyon biztatóak.

Először az 1970-es években regisztrálták, hogy az Antarktisz felett erősen csökken az ózon koncentrációja a sztratoszférában . Más mérőállomások adatai azonban nem jelezték, hogy csökkent volna a földi életet a káros ultraibolya sugárzástól védő gáz mennyisége, ezért közel egy évtizedig mérési hibaként kezelték az eredményeket.

Egy 1985-ben megjelent tanulmány már kimutatta, hogy az ózon mennyisége minden év augusztus közepétől szeptember végégig-október elejéig folyamatosan csökken. Ezt a jelenséget nevezik ózonlyuknak. Az elnevezés azonban megtévesztő, mert ha csak kis mennyiségben is, de az ózon mindenhol jelent van a légkörben.

Mitől alakult ki az ózonlyuk?

A sztratoszféra ózonkoncentrációjának csökkenését elsősorban a hűtőgázként és spraypalackok hajtógázaként használt klóros vegyületek, az úgynevezett CFC-gázok légköri feldúsulása okozza. Ezek a gázok a sztratoszférába feljutva az ultraibolya sugárzás hatására elbomlanak, és így az ózonrétegre veszélyes elemek szabadulnak fel, amelyek felgyorsítják az ózonmolekulák bomlását.

A legtöbb ilyen vegyületet az 1987-es montreáli egyezmény értelmében kivonták a forgalomból, de hosszú tartózkodási idejük miatt még sok-sok évet vehet igénybe, mire teljesen kiürülnek a légkörből.

Az időjárás is ludas

Az ózonlyuk kialakulása nagyban függ az időjárástól is, és nem véletlen, hogy épp az Antarktisz fölött figyelhető meg. Az ózonmolekula képződéséhez két dolog szükséges: oxigén és napfény. A Déli-sark a déli félteke téli hónapjai alatt, az Északi-sark pedig az északi félteke téli hónapjai alatt nem kap napfényt, így az ózonképződéshez szükséges két dologból az egyik félévig szinte teljesen hiányzik. Így az említett területek fölött fél évig nincs ózonképződés sem.

Az ózonréteg vastagsága a földrajzi szélesség függvényében is változik, az Egyenlítő környékén a legvastagabb, a sarkok felé közeledve pedig vékonyodik.

Azok a CFC-gázok, amelyek részt vesznek az ózon bontásában, alacsony hőmérsékleten fejtik ki hatásukat. Az Antarktisz felett a hideg téli hónapok alatt megjelennek a sztratoszférikus felhők, melyek mínusz 85 fokos hidegben alakulnak ki és tiszta jégkristályokból állnak. A felületükön képződő klórgyökök erősen bontják az ózont. A téli hónapok alatt kialakult felhők egészen addig megmaradnak, amíg nem kezd el melegedni a levegő, tehát a nyári hónapokig folytatódik az ózonbontó folyamat - majd nyáron megszűnik, hisz a klórgyökök csak hidegben bontják az ózont. Ez a fő oka annak, miért az Antarktisz fölött figyelhető meg az ózonlyuk.

Mérete a következő hetekben is változik

A Meteorológiai Világszervezet (WMO) szakértője, Geir Braathen elmondása szerint az ózonlyuk idén hamarabb jelent meg, mint a korábbi években.

Szeptember 16-án a kiterjedése 24 millió négyzetkilométer volt. Az ózonlyuk mérete 2006-ban rekordnagyságú volt, kiterjedése elérte a 29,5 millió négyzetkilométert. A lehangoló 2006-os adatok után, a 2007-es mérési eredmények ismét bizakodásra adtak okot, hisz az ózonrétegben megfigyelhető koncentrációcsökkenés területe akkor 25 millió négyzetkilométerre csökkent. 2008-ban az Antarktisz felett ismét nagy területen volt megfigyelhető az ózonlyuk, kiterjedése 27 millió négyzetkilométer volt.

Mivel az ózonlyuk mérete még a következő hetekben is változik, nincs egészen biztos válasz arra, hogy mekkora lesz idén a kiterjedése. A szakértők mindenesetre úgy vélik, hogy mérete elmarad a 2008-as 27 millió négyzetkilométertől, és várhatóan valahol a 2007-ben mért 25 millió négyzetkilométeres kiterjedéséhez fog közelíteni.