BP-szintű katasztrófától tartanak a szén-dioxid-temetők ellenzői

A BP mexikói-öbölbeli fiaskójához hasonló katasztrófától félnek a szén-dioxid földalatti tárolásának ellenzői. Bár kísérleti stádiumban, de szén-dioxid-temetés a gyakorlatban is zajlik már néhány helyen a világon. Támogatói szerint ez az emberiség legjobb esélye, ha nem akar rövid időn belül lemondani a fosszilis energiaforrásokról.

Több mint tizenöt éve dolgoznak amerikai kutatók a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás (angol szakkifejezéssel Carbon Capture and Storage, azaz CCS) módszerén, és egyelőre sokak szerint úgy tűnik, ez a legjobb esélyünk arra, hogy továbbra is szénből, olajból és természetes gázokból nyerjünk elektromosságot anélkül, hogy végképp üvegházhatású gázokkal telítsük a bolygó légkörét.

Az eljárás ma még csak kísérleti stádiumban van, hiszen egyáltalán nem bizonyított, hogy a föld, vagy egyes esetekben a tengerek alá juttatott CO₂ onnan nem fog majd valamikor, valahogyan kiszivárogni. Ennek ellenére 1996 óta a világ több pontján már a gyakorlatban is folyik CO₂-temetés: minden kontinensen létezik ilyen projekt, ráadásul egyre több.

Kormányzati és magántőke is támogatja a CCS-kutatásokat

Az eljárás támogatói elsősorban a fejlődő országokban - például a hatalmas szénkészletekkel rendelkező Kínában - szorgalmaznák a szén-dioxid-elnyelőhelyek kialakítását, de a világ számos pontján - köztük Magyarországon is - találtak már potenciális tárolókat. A földfelszín alatti természetes geológiai képződményekben, óceánok mélyén és hegyek belsejében tárolnák a cseppfolyósított CO₂-öt, melyet az erre megfelelő kőzet - elsősorban például a bazalt - tartana fogva.

Kínában egyébként több mint száz évre elegendő tárolókapacitás áll rendelkezésre egy 2009-es tanulmány szerint, és sok szóba jöhető barlang eleve a szénégető erőművek közelében van. Kína jövőbeli energiapolitikájának igen meghatározó eleme lehetne az eljárás, de az Európai Unió mellett az Egyesült Államokban is sok lelkes támogatóra talált, többek között az elnöki adminisztrációban.

Barack Obama kormánya máris dollár-százmilliókat költ például a Future Gen - a világ első nulla kibocsátású szénerőműve -, és három másik, Texasban, Illinois-ban és Louisianában található, nagyszabású CCS-projekt támogatására. Érdekesség, hogy ezek közül kettő, egy már meglévő vezetéken keresztül éppen a mexikói-öbölbeli olajmezőkre szállítja majd a szén-dioxidot, melyet a tervek szerint 2014-ben már az olajkitermelés fokozására fognak használni.

Az Obama-adminisztráció által támogatott projektekbe a magánszektor olyan nagy cégei is befektettek, mint például a General Electric, de a kutatásokat nagy összegekkel támogatják a multinacionális olaj- és gázóriások is, mint a Shell, a Total vagy az Exxon Mobil Corporation.

A föld alá temetett CO₂-ből is lehet BP-szintű katasztrófa

Az amerikai Természetvédelmi Tanács szintén támogatja a CCS-kísérleteket. Szakértőik szerint a legtöbb állam ma olyan szinten függ a szénégetésből nyert energiától, hogy belátható időn - vagyis legfeljebb néhány éven - belül egyszerűen lehetetlen lenne a teljes széntiltás bevezetése. Szerintük reálisabbnak tűnik elérni azt, hogy az erőműveknek a közeljövőben törvény írja elő, hogy az általuk termelt szén-dioxidot egy erre kialakított vezetékrendszeren keresztül a legközelebbi föld alatti tárolóba pumpálják.

A szén-dioxid így nem kerül ki a légkörbe, ezért üvegházhatása sem érvényesülhet - ezzel érvelnek az eljárás támogatói, miközben persze egyelőre ők sem merik teljes bizonyossággal kijelenteni, hogy a módszer hosszú távon is biztonságos, és nem történhet a CO₂-tárolókkal is a mexikói-öbölbeli olajszivárgáshoz hasonló természeti katasztrófa. Elméletben ugyanis a kilométerekkel az óceán szintje alatti olajkutató fúrások is teljesen biztonságos eljárásnak számítottak - egészen néhány hónappal ezelőttig.

Az lenne a legtisztább, ha leszoknánk a fosszilis energiaforrásokról

A CCS ellenzői a módszer kiszámíthatatlan kimenetelét emelik ki. Szerintük a fosszilis energiaforrások iránti leküzdhetetlen függőség készteti arra az emberiséget, hogy rövid időn belül új, bonyolult és egyáltalán nem biztonságos módszereket vessenek be, melyeknek aztán akár katasztrofális következményei is lehetnek a környezetre nézve.

Egyelőre nem tisztázott az sem, hogy ki vállalja a felelősséget a föld alá, vagy tengerek mélyére temetett szén-dioxidért, vagyis konkrétan ki fizet majd egy esetleges katasztrófa elhárításáért, ha netán az bekövetkezik. Amellett, hogy a szén-dioxid eltemetésére irányuló kísérletek további - akár kormányzati, akár magászektorból jövő - támogatása a CSS ellenzői szerint is fontos, hiszen csak így derülhet ki, a módszer pontosan hogyan és mennyire is biztonságos, a szénellenes aktivisták inkább az alternatív, tiszta energiaforrások további kutatására biztatnának.

Ahelyett, hogy veszélyes módszereket dolgoznánk ki arra, hogyan tehetnénk tisztává a szénégetésből nyert energiát, szerintük a kutatásoknak sokkal inkább afelé kellene irányulniuk, hogyan lehetne olyan új, teljesen tiszta energiaforrásokat hasznosítani, amelyek semmilyen szinten nem veszélyeztetik a környezetet, az élővilágot, vagy a klímát; sem most, sem a jövőben.