Ha bármilyen okból úgy döntünk, hogy hitelkonstrukcióban vásárolt lakásunkból egy másikba szeretnénk költözni, valamivel hosszabb utat kell végigjárnunk, mint ha egy "sima" adásvételt bonyolítanánk le, de a helyzet egyáltalán nem reménytelen. Elsőként fontos tisztázni, hogy milyen konstrukcióban vettük fel a hitelt. Állami támogatású hitel esetén akár 10 éves elidegenítési tilalmat is meghatározhatnak, tehát az ezzel kapcsolatos aktuális szabályozásnak mindenképpen nézzünk utána, mielőtt bármit is lépnénk.
Vegyük azonban azt a jellemzőbb esetet, amikor valaki egy klasszikus, piaci forint- vagy devizaalapú hitelt vett fel, és ennek segítségével vásárolta meg új otthonát. Ebben az esetben nincs elidegenítési tilalom, azonban az alább felsorolt lépéseket végig kell járnunk.
Először is vevőt kell találnunk, ami nem feltétlenül gyors és egyszerű folyamat a mostani piaci helyzetben. Segíthet egy jó ingatlanközvetítő, amellyel ajánlatos úgynevezett kizárólagos értékesítési megbízást kötni - ez ugyanis a tapasztalatok szerint mind a fizetendő megbízási díjat, mind az eredményességet tekintve hatékonyabb, hiszen az iroda a teljes hirdetési tevékenységet leveszi a vállunkról. Mindenesetre jobb módszer, mint a falragasz.
Ha megvan a leendő vevő, az adásvételi szerződésbe foglaljuk bele - amennyiben ő is hitelre szeretné megvásárolni a lakásunkat, amelyen már eleve rajta van a saját magunk által felvett hitel -, hogy mennyi önerővel és mekkora hitelből szeretné megvenni ingatlanunkat.
Ekkor a vevőnek el kell indítania egy megszokott hiteligénylési folyamatot az általa választott banknál, vagy egy díjmentes hiteltanácsadást és hitelügyintézést végző hitelcentrumon keresztül.
Pozítív hitelbírálat esetén a vevő és a bank között létrejön a közjegyző által is biztosított hitelszerződés. Ha idáig eljutottunk, az már tulajdonképpen siker, hiszen a vevőnek rendelkezésére áll az az összeg, amennyiből lakásunkat meg tudja vásárolni. (Abban az esetben, ha a vevőnek eleve van elegendő készpénze, az utóbbi két lépésre természetesen nincs szükség).