Az [origo] munkatársa által Bécsben - ahol a lakások 70-80 százaléka bérlakás - látott két ház bárkit meggyőzne arról, hogy a közhasznú társaságok kiváló minőséget produkálnak. Nem spórolnak a tervezőn sem, az egyik épület a neves osztrák építész, Elke Delugan-Meissl műve. A holmi elaprózott tulajdoni viszonyok által nem hátráltatott, gondos üzemeltetés pedig jó állapotban tartja a portfóliót.
A Neues Leben nevű társaság képviselője elmondta, ezekben a házakban jellemzően a középrétegek képviselői laknak, az éves fluktuáció nem éri el az 5 százalékot. A fővárosban egyedi szabálynak számít, hogy az elkészült lakások negyedét fel kell ajánlani az önkormányzatnak, és az a hozzá befutó igénylések alapján utalja ki a béringatlanokat.
Féltsük-e a hazai ingatlanpiacot?
Vannak azért kételyek is egy efféle modell esetleges hazai bevezetésével kapcsolatban. Félő, például, hogy a rövid idő alatt piacra kerülő rengeteg, kedvező díjszabású bérlakás megrengetné a magyar ingatlanpiacot. Hogy mást ne mondjunk, a befektetési céllal, kiadásra vásárolt lakások közül csak a luxusszegmens szereplői maradnának versenyben. A többibe meglehetősen nehézzé válna bérlőt találni.
Ugyancsak problémát jelenthet a felvázolt modell versenyjogi szempontból, mivel a közhasznú társaságok az állami támogatás és az adókedvezmények révén hatalmas előnyt élveznek a piacról élő cégekkel szemben. Most úgy tűnik, az Európai Bizottság megbékélt a helyzettel: több állásfoglalásban rögzítette, hogy "általános gazdasági érdekből végzett szolgáltatásról", ilyenformán az uniós jogrendszerrel összeférő metódusról van szó.
Nem mind szép, de a minőség kitűnő
Piaci alapú bérlakásépítés egyébként ma is van Magyarországon, ha nem is nagy volumenű. Az Angyalföldi Ingatlanfejlesztő Kft. három bérházából a legolcsóbban négyzetméterenként 1600 forint a bérleti díj, vagyis 60 négyzetméterre vetítve 96 ezer. Ezt nyilván nem sokan tudják megfizetni, az ügyfelek között gyakori a külföldi munkatársakat hosszabb időre elhelyező cég. A megtérülés 6-7 százalékos hozammal számolva 15 év alatt várható.
Nem egy nagy lehetőség, de élni kell - kommentálta megkeresésünkre az említett kalkulációt Szemán József ügyvezető. Azt mondta, az üzlet beindulásához alapok, alapkezelők kellenének, amelyek meglátják benne a fantáziát, a 15 éves megtérülés azonban nekik túl hosszú. Kérdésünkre megerősítette, cége az emelkedő alapanyagárak és a stagnáló ingatlanpiac ellenére eladásra is épít, kizárólag bérlakásokból nem tudna megélni.
Nyilvánvaló, hogy ez a szegmens ilyen feltételekkel belátható időn belül nem rendezkedhet be tömegtermelésre, elvégre egy átlagos lakásra, 15-20 évre felvett devizaalapú jelzáloghitel törlesztőrészlete manapság jóval alacsonyabb, mint az említett piaci alapú bérleti díj. Megjegyzendő, az albérletek ugyanilyen drágák lennének, ha a tulajdonosok adóznának.