Egy, a Népszabadság birtokába került dokumentum alapján Boros Imrét, a "D-8-as számú elvtársat" rendőr századossá nevezete ki Horváth István, akkori belügyminiszter. A dokumentum szerint Boros szigorúan titkos állományú kémelhárító tiszt lett. Fizetését 12 400 forintban állapították meg, ami 3300 forint nyelvpótlék (angol, orosz, német), és 800 forint "SZT"-pótlék egészített ki.
E dokumentumban csak mint D-8-as szerepel a volt PHARE-ügyekért felelős tárca nélküli miniszter, személyi számmal és az édesanyja nevével, ám 1990. március 30-án kelt nyugállományba helyezési parancsban már dr. Boros Imre rendőr százados áll.
A Magyar Nemzetnek adott pénteki interjújában a volt miniszter beismerte, hogy kapcsolatban állt a titkosszolgálatokkal a rendszerváltás előtt. Elmondása szerint 1986-ban keresték meg a titkosrendőrök, akikkel - mint a Magyar Nemzeti Bank devizaosztályának vezetője - együttműködött egy nemzetközi pénzügyi botrány megoldásában.
A botrány lényege az volt, hogy az MNB egy külföldi partnere a pénzintézet nevében álüzleteket kötött, amellyel Boros szerint több százmillió dollár veszteséget okozhatott volna az országnak, ha nem sikerült tisztázni az ügyet. A volt miniszter szerint a nemzetközi botrány évekig elhúzódótt, a titkosrendőrök még évekig kapcsolatban maradtak vele. Konspirációs kiképzést is kapott, és a pénzügyi botránnyal kapcsolatos együttműködési nyilatkozatot is aláírattak vele. Végül csak 1989-ben tűntek el az ügynökök az életéből.
A dokumentum alapján azonban, mire Boros Imre életéből eltűntek a titkosrendőrök, ő maga lett szt-tiszt.
Dávid Ibolya szombaton haladéktalanul és a nyilvánosság előtt kért választ Boros Imrétől arra, hogy a Horváth István belügyminiszter által aláírt parancs vagy az MDF képviselőcsoportjának tett nyilatkozata felel meg a valóságnak.