Embertelen orvosokra panaszkodnak a betegek

Legtöbbször emberi méltóságuk megsértése miatt fordulnak betegek a betegjogi képviselőkhöz. Egy kedden elkészült ombudsmani vizsgálat értékelte a betegjogi képviselők 2000-ben kezdődött munkáját. Miközben egyre több méltánytalanság miatt fordulnak a betegek a képviselőkhöz, ők kevés pénzt kapnak, és rossz feltételek között segíthetnek csak.

A legtöbb panasz a képviselőkhöz az orvosok embertelen viselkedése miatt érkezett. Ezek közül leginkább az indokolatlan, túlzott várakoztatást; a durva megalázó hangnemet és a vizsgálatok alkalmával elszenvedett szeméremsértést sérelmezték a betegek. Utóbbi legtöbbször azt jelenti, hogy a betegeknek a vizsgálatokhoz olyankor kell levetkőzniük, amikor illetéktelen is jelen vannak. A durva hangnem, a sértő és megalázó szavak miatt különösen sok panasz érkezett az elmúlt években a betegjogi képviselőkhöz.

Ezek az esetek nagyon nehezen kezelhetőek. Tanúk és bizonyítékok nincsenek, így utólag szinte soha nincsenek következményei, bár a rendszeres bejelentések nyilván feltűnőek egy-egy orvos vagy ápoló esetében.

Két olyan helyzetet említ a jelentés, mely különösen sok panaszra adott okot. Az egyik a munkaképesség csökkenés mértékét megállapító orvosokra és bizottságokra vonatkozik. Rendkívül sokszor panaszkodnak betegek, hogy leszázalékolásukkor megalázóan bánnak velük, és az ilyenkor kötelező bizottsági döntések helyett az orvosok egyedül zárják le az ügyeket. A leszázalékolásokkor különösen sokszor arrogánsak az orvosok a betegekkel.

A másik feltűnően sokat kifogásolt helyzet a pszichiátriai betegekkel kapcsolatos. Sok korlátozottan cselekvőképes beteg arra panaszkodik, hogy ugyanúgy bánnak velük, mint a teljesen cselekvőképtelen betegekkel.

A megalázás mellett a második legtöbbet visszatérő panasz az orvosok titkolózásával kapcsolatos. Sokan panaszkodnak arra, hogy beavatkozások előtt úgy kell aláírniuk a beleegyező nyilatkozatot, hogy nem értik, miről van szó benne. Sokszor arra is panaszkodnak, hogy a vizsgálatok eredményét sem tudhatják meg. A betegjogi képviselőknek kell rendszeresen kikérniük egészségügyi dokumentációkat, pedig ezeket a betegnek joga van megkapni. Ha a beteg kéri, joga van minden leletéről másolatot is kapni.

Előfordul, hogy orvosok is panaszkodnak egymásra, hogy nem kapnak megfelelő információkat. Előfordul, hogy a háziorvosokat a kórházak például akkor sem értesítik, ha a betegük meghalt.

A panaszok között visszatérő probléma az ellátáshoz való jog korlátozása. Ezek leginkább a hosszú várakozással kapcsolatosak: sokszor hiába készül el a beutaló például szanatóriumba vagy egyes szakrendelésekre, feltűnően hosszú ideig kell várakozniuk a betegeknek, mire sorra kerülnek.

A betegjogi képviselők többsége azt állította, hogy az egészségügyi intézmények vezetői általában készségesen meghallgatják a panaszokat és együttműködők, de a bepanaszolt orvosokkal sokkal nehezebb dűlőre jutni. Ugyanakkor egyre több ügyben sikerül kompromisszumot kötni a beteg és orvosa között, a betegjogi képviselő közvetítésének köszönhetően.

Ha nem sikerül megegyezni a képviselő segítségével, akkor az ügyek a Betegjogi Koordinátori Tanács elé kerülnek, és hosszabb távon akár pereskedésig is éleződhet egy-egy konfliktus.