Túlélni a számháborúkat

Ami az egyiknek húsz, az a másiknak negyven. A politikusok a jelek szerint pártállástól függetlenül kedvelik a számháborúkat, és a különböző fórumokon egymásnak homlokegyenest ellentmondó adatokkal dobálóznak. Az [origo] alábbi összeállításában segítséget próbál nyújtani azoknak, akiket mindez nem riaszt vissza a viták követésétől. Négy területen - munkanélküliség, jövedelmek-árak, családtámogatás és nyugdíjak - gyűjtöttük össze a legfontosabb tudnivalókat és a rendelkezésre álló számokat.

A Fidesz azzal vádolja az MSZP-t, hogy nem törődik az idős emberekkel, mert keresztbe tett a 14. havi nyugdíj bevezetését célzó javaslatuknak, ezenkívül nem akadályozta meg az árak emelkedését, és így egyre nehezebben jönnek ki pénzükből nyugdíjasok. Az MSZP ugyanakkor büszkén hirdeti, hogy az elmúlt ciklusban a reálnyugdíj 10 százalékkal többel növekedett, mint a Fidesz idején, a 2005 végén elfogadott nyugdíjkorrekciós program pedig fokozatosan még több pénzt varázsol majd az idősek zsebébe.

A nyugdíjak vásárlóértékéről részletesebben is vitatkozott Pokorni Zoltán, a Fidesz alelnöke és Szekeres Imre, az MSZP elnökhelyettese március 15-én. Pokorni Zoltán kijelentette, hogy a polgári kormány idején a nyugdíjak vásárlóértéke 22,8 százalékkal növekedett, míg 2002 és 2006 között ez a szám csak 21,8 százalék volt. Pokorni szerint a két kormány idején nagyjából egyforma mértékben növekedtek a nyugdíjak, Szekeres Imre azonban közölte, hogy ez nem felel meg a valóságnak.

A vásárlóérték változásának kapcsán említett százalékszámok azonban a laikus számára ellenőrizhetetlennek tűnnek, és a Központi Statisztikai Hivatal szakértői sem tudtak az [origo]-nak olyan részletes kimutatást említeni, amelyből ez az adat világosan kiderülne. A vásárlóértéket a nyugdíjemelkedés és az infláció arányából lehetne kiszámolni, de nem mindegy, hogy mely termékek áremelkedését vesszük figyelembe. Ha például a luxusautók drágulnak jelentősen, az lényegében nem befolyásolja, hogy a nyugdíjasoknak mire telik és mire nem, míg a kenyér ára jóval meghatározóbb.

Az Országos Nyugdíjbiztosító Pénztár honlapján olvasható elemzés szerint 1989-től - az 1994-es év kivételével - folyamatos és nagymértékű értékvesztés jellemezte a nyugdíjakat egészen 1996-ig. 1997-től a gazdasági fellendülésnek köszönhetően javult a helyzet, és a kedvező tendencia 2001 és 2003 között fel is gyorsult. A három év alatt a nyugdíjak vásárlóértéke 5,9, 9,8 majd 8 százalékkal, azaz összesen 25,6 százalékkal emelkedett. A ledolgozandó hátrány azonban akkora volt, hogy még így is csak az 1989-es szintet érte el a vásárlóérték 2003-ban. A következő évben a reálnövekedés újabb 2,1 százalék volt.

A nyugdíjváltozás számszerűsítésének további nehézsége, hogy a KSH még nem hozott nyilvánosságra kimutatást a 2005-ös és a 2006-os évről. Az alábbi táblázat a nyugdíjak és nyugdíjszerű ellátások adatait mutatja az 1998 és 2004 közötti időszakból. Ide tartozik az öregségi nyugdíj mellett többek között a rokkantsági, a baleseti rokkantsági és özvegyi nyugdíj, valamint az árvaellátás is.

	Átlagos nyugdíj	Részesülők száma
1998	24 920 Ft	3 153 175 fő
1999	28 886 Ft	3 183 761 fő
2000	31 157 Ft	3 145 058 fő
2001	35 405 Ft	3 115 651 fő
2002	40 922 Ft	3 103 244 fő
2003	47 103 Ft	3 076 853 fő
2004	51 954 Ft	3 051 831 fő

(Forrás: KSH)

Janecskó Kata