Mesterházy sikerként könyvelhette el a koalíciós tárgyalásokat, a legfontosabb vitákban sikerült meggyőznie a másik oldalt. (Még a szocialista Danielisz Béla is úgy értékelte, kétharmad-egyharmad lett az eredmény az SZDSZ javára.) A következő látványosabb politikai akciójának azonban már nem lett annyira egyértelmű a megítélése. 2007 tavaszán a liberális párt tisztújítási folyamatának része volt a budapesti elnökválasztás, és a posztot betöltő Lakos Imre hívei arra számítottak, hogy az újraválasztást nem fenyegeti veszély, miután nem jelentkezett kihívó. Demszky környezetében azonban másképp gondolták, és elkezdték kutatni olyan politikus után, aki vállalná a megmérettetést.
A budapesti elnök támogatói szerint a főpolgármesternek és szövetségeseinek az volt a gondjuk Lakossal, hogy túl önjárónak tartották. Mesterházy viszont azt mondta, csak az volt a baj, hogy szerintük túlvállalta magát. "Jó politikusnak tartom Lakos Imrét, de egyetértek azokkal, akik azt gondolták, hogy a budapesti elnöki poszt teljes embert kíván, ő pedig országgyűlési képviselő, alpolgármester Újbudán és bizottsági elnök a közgyűlésben" - fogalmazott a tanácsadó, aki azonban hiába keresett meg több fővárosi politikust is, senki nem vállalta, hogy elinduljon Lakossal szemben.
Elmérgesedett viszonyok
Végül a XIII. kerületi szervezet elnöke, Szabadai Viktor bejelentette, hogy elindul, de állítja, döntése előtt nem beszélt se Mesterházyval, se a főpolgármester más bizalmasával. A május elején tartott választmányi gyűlésen csak másodszorra tudtak eredményt hirdetni, az első szavazáson ugyanis mindkét jelölt ugyanannyi voksot kapott. Háttérbeszélgetéseken több SZDSZ-es politikus is kész tényként kezelte, hogy sok választmányi tagot pozíciók ígérgetésével győztek meg arról, hogy Lakos helyett Szabadait támogassák. Az elmérgesedett viszonyokra jellemző volt, hogy a választás után néhányan még azzal is megvádolták párttársaikat, pénzt fogadtak el, de erre bizonyítékkal senki nem tudott szolgálni.
Az állítólag beígért pozíciók a fővárosi közműcégek igazgatósági (it) és felügyelőbizottsági (fb) tagságait jelentették, amelyekről az elnökválasztással nagyjából egy időben, tavaly tavasszal született döntés az önkormányzatban. (Az 53 céges igazgatósági és felügyelőbizottsági helyen nagyobb részén - számításaink szerint 34 esetben - csere történt, tehát új ember került pozícióba. Igaz, az új tagok közöttük olyanok is vannak, akikről tudható, hogy nem Szabadait támogatták.) Az [origo] néhány kivétellel beszélt mindegyik kerületi pártszervezet vezetőjével, és ők mindannyian állították, hogy nem tapasztaltak nyomásgyakorlást, és nem hívta őket sem Mesterházy, sem más a főpolgármester környezetéből semmiféle ajánlattal.
Bár a vitatott SZDSZ-es budapesti elnökválasztás tavaly májusban zajlott le, a tüskék sokakban megmaradtak. Október elején Kóka János pártelnök kerületi vezetőkkel egyeztetett, és ezen - több résztvevő egybehangzó beszámolója alapján - szóba került Mesterházy Ernő tevékenysége is. "Vérmérsékletüktől függően jelezték néhányan, zavarja őket, hogy Demszky Gábor tanácsadója beleszól szervezési ügyekbe, és felhívogat kerületi embereket" - fogalmazott az ülés egyik, névtelenséget kérő résztvevője. Akadtak azonban néhányan, akik Mesterházy védelmére keltek, például Szabadai Viktor, aki az [origo]-nak azt mondta, a megbeszélés egyébként sem a főpolgármesteri tanácsadóról szólt elsősorban, hanem a fővárosi szervezési ügyekről. Az októberi értekezleten megegyeztek abban, hogy összehoznak egy olyan megbeszélést, amelyen jelen lesz a kerületi elnökök mellett Kóka János és Demszky Gábor is, erre azonban még nem került sor.
Új szelek fújnak az SZDSZ-frakcióban is - előtérben John Emese frakcióvezető
Több SZDSZ-es politikust az zavar, hogy Mesterházy úgy vesz részt aktív szereplőként politikai játszmákban, hogy nincs semmilyen választott tisztsége, így nem számon kérhető, ráadásul még a pártnak sem tagja. Erre ő azt mondja, hogy soha nem magát képviseli, hanem Demszky Gábor nevében jár el. "Tanácsokért nem lehet valaki felelősségre vonni, márpedig nálam nincs végrehajtó hatalom" - jegyezte meg, az SZDSZ-tagságra vonatkozó felvetésekre pedig így reagált: "A párt holdudvarához tartozom, de eddig nem éreztem, hogy ezt a kapcsolatot formalizálnom kellene. Az SZDSZ céljaival viszont egyetértek, és a frakciónak is voltak és vannak olyan tagjai, akik nem párttagok."
Értékes helyek
A sokat emlegetett it- és fb-tagok, valamint fővárosi közműcég-vezetők kiválasztásában Mesterházy is szerepet játszott. Hivatalosan ez nagyrészt a két illetékes főpolgármester-helyetteshez, Ikvai-Szabó Imréhez és Hagyó Miklóshoz tartozott, majd a közgyűlés gazdasági bizottsága hagyta jóvá, míg az fb-tagokra a frakciók tettek javaslatot. Mesterházy állítja, hogy ő csak egyike volt annak a húsz-harminc fős körnek, akiknek kikérték a véleményét. Ezt több SZDSZ-es forrásunk is kétli, Somlyódy Csaba szerint pedig a cégvezetők jelölésénél "az egyeztetések folyamán kulcsfigura volt Mesterházy".
Az egyik legértékesebb helyet, a BKV igazgatótanácsának elnöki posztját az a Tóthfalusi György kapta, aki Mesterházy közvetítésével jutott fel 2002-ben az SZDSZ választási listájára, és akivel együtt szerepelt korábban több cégben is. Mesterházy szerint nem volt szükség az ő befolyására ahhoz, hogy Tóthfalusi bekerüljön a BKV-hoz, de megjegyezte: "Egyetértettem vele, hogy ő legyen a BKV igazgatótanácsának elnöke." Vannak más Mesterházyhoz köthető nevek, például a Főtáv igazgatótanácsában helyet foglaló Rákosi Ferenc, aki Szilvásy György titokminiszternek a közvetlen munkatársa. "Jól ismerem, dolgoztam vele együtt. Valószínűleg én javasoltam, de ne felejtsük el, hogy egy embert többen is ajánlottak" - mondta Rákosival kapcsolatban a tanácsadó.