Így tették lejtőre Magyarországot III. - Harag és a kettős bukás

A pénzügyminisztert falhoz szorították, megszorító csomagját pedig néhány nap alatt kiherélték. Így telt 2003 nyara, amikor a szocialisták dühösen szembesültek vele, hogy nem osztogathatnak tovább, az észérvekre azonban csak annyi volt a válaszuk, hogy "baszdmeg, ezt nem lehet elmondani az embereknek". Az ősbűnnek kikiáltott "jóléti rendszerváltásról" szóló cikksorozatunk befejező része.

A koalíciós konfliktust részben feloldották azzal, hogy az szja-csökkentésért cserében a tervezettnél magasabbra emelték az áfát, és szeptember végére enyhült a PM és az MSZP közti vita is, feszültségek azonban maradtak a kormányban. Ez megmutatkozott egy szeptember 21-i informális kormányülésén is, amelyet a budai hegyen fekvő Fodor utcában, egy kormányzati épületben tartottak. Az egyik résztvevő jegyzetei szerint Medgyessy általános helyzetértékelést tartott, majd többen mások is felszólaltak, és beszéltek arról, hogy milyen hibákat látnak a kormány tevékenységében.

A legélesebb kritikát az akkor sportminiszteri posztot betöltő Gyurcsány Ferenc fogalmazta meg, aki szerint nem a kommunikációval, hanem a politikával van a baj, a gazdasági növekedés kisebb volt a vártnál, de az osztogatás nagyobb volt a finanszírozhatónál - derül ki a jegyzetekből. "Nem elég reformokról beszélni, meg kell mondani egyenesen, hogy milyen következményekkel járnak az átalakítások" - mondta a jegyzetek szerint Gyurcsány, és még egy olyan megjegyzést is tett, hogy "az MSZP nem reformokat akar, hanem folytatni a Fidesz-mutyit".

A jegyzetek szerint Medgyessy nem reagált a sportminiszter megjegyzésére, és az ülést is egyszerűen csak azzal zárta le, hogy "jó beszélgetés volt". Az egykori miniszterelnök azonban azt mondja, nem emlékszik ilyen hozzászólásokra, és minden bizonnyal nem is hangzottak el azok, mert szerinte Gyurcsány amúgy sem a kormányüléseken, hanem nyilvánosan fogalmazta meg a kritikáját. Megkerestük Gyurcsányt is, aki nem válaszolt e-mailben feltett kérdéseinkre. A jegyzetekből annyi kiderül, hogy az ülésen jelezte egyetértését Gyurcsánnyal a pártonkívüli Bárándy Péter igazságügyi miniszter is, aki most azt mondja: "Nem emlékszem a konkrét hozzászólásra, de életszerű, gyakran előfordult, hogy egyetértettem Gyurcsánnyal."

Megkeseredett miniszter, aggódó apparátus

Szeptember vége már egyértelműen a jövő évi költségvetésről szólt László Csaba számára, és ő egyre rosszabbul viselte az állandó politikai feszültséget. "Csaba higgadt, északi vérmérsékletű ember, de van egy pont, amikor elveszíti a türelmét. Ezt onnan lehet tudni, ha sokszor használja a vérlázító szót" - mondja egy korábbi PM-dolgozó, aki szerint 2003 vége felé egyre több ilyen pillanat volt. "Megkeseredetté vált, olyan dolgokon is kiakadt, amelyeken fél évvel korábban még röhögött volna" - jegyzi meg László egykori munkatársa. Időközben ráadásul az apparátus egy részével is csúnyán megromlott a viszonya, többen panaszkodtak arra, hogy megközelíthetetlen, és nem ad világos, szakmailag követhető utasításokat.

A minisztérium szakmai vezetői, akik közül többen már évtizedek óta a József nádor téren dolgoztak, az állami költekezés láttán az értekezleteken és munka utáni sörözéseknél is gyakran tették fel a kérdést: "Hogyan fogjuk ezt megállítani?" - mondja egy korábbi PM-es, aki rendszeresen vett részt ilyen beszélgetésekben. Egy jelenleg is a tárcánál dolgozó középvezető szerint a 2003. nyári csomag körüli huzavona tudatosította sokakban, hogy nem képesek megfékezni a veszélyes folyamatokat. László Csaba egyik akkori közeli munkatársa szerint többször meg is kérdezték a minisztertől: "De hát hogyan fogjuk megszüntetni a kárt?" Tapasztalt pénzügyesként azonban László is tisztában volt a problémákkal, és egy volt PM-es szerint sokszor már eleve úgy osztotta ki a feladatokat, hogy "igen, tudom, hogy ez faszság, de majd később megoldjuk".

A problémás ügyek közé tartozott például az, hogy a 2004-es költségvetés készítésekor az eredetileg tervezettnél végül 45 milliárddal több pénzt kellett adni az önkormányzatoknak. Ez borította volna a kitűzött hiánycélt, de végül némi kozmetikázással megoldották a dolgot. "Az volt a magyarázat, hogy a pénzforgalmi hiány ugyan nőtt, de az ESA (az európai uniós számítási módszer, amelyre Magyarország akkoriban tért át - a szerk.) alapján nem. Ez olyan, amit egyszer meg lehet csinálni, de a kiadás attól még ott marad a rendszerben, előbb-utóbb el kell vele számolni" - magyarázza egy PM-tisztviselő, hozzátéve, hogy ez is a Gyurcsány Ferenc őszödi beszédében emlegetett "trükkök százai" közé tartozott, amelyekkel a valósnál jobbnak állították be a költségvetés állapotát.

Egy kapcsolat vége

Ebben az időben László Csaba többször beszélt arról a munkatársainak, hogy a lemondáson is gondolkodik, és ezt jelezte a miniszterelnöknek is. "Volt egy olyan pillanat, amikor megmondtam Medgyessynek, hogy ez volt az utolsó forintkompromisszum. A következőnél lemondok, és akkor is, ha az eurócéldátumot megkérdőjelezi" - idézi fel László. Ekkorra már a miniszterelnökkel való személyes viszonya is megromlott, pedig közeli munkatársai szerint mindig "nagyon lojális volt Medgyessyhez", és "felnézett rá, tisztelte őt". A PM egyik akkori magas beosztású tisztviselője szerint ez a tisztelet és bizalom tükröződött a szakmai megbeszéléseken is, ahol problémás ügyeknél László gyakran hivatkozott arra, hogy meg fogják oldani, mert "Medgyessy ezt megígérte".

A kormányfő és a pénzügyminiszter viszonyát egy mindkettőjüket közelről ismerő akkori kormánytisztviselő szerint a 2003 nyarán meghirdetett egyensúlyi csomag részleges bukása terhelte meg, ami után "Csaba tett olyan utalásokat, hogy Medgyessy szarban hagyta". Az egykori miniszterelnök azonban azt mondja: "Nem lehet elvárni, hogy egy kormányfő minden egyes részletkérdésben kitartson a pénzügyminisztere mellett." Medgyessy szerint egy "miniszterelnök felelőssége összehasonlíthatatlanul szélesebb és kiterjedtebb", mint egy pénzügyminiszteré, és a kormányfő dolga az, hogy a kitartson a fő trendek mellett. "Ebben nyugodt vagyok, a fő trendekben kitartottam" - mondja Medgyessy.

A fő trendet - az államháztartási hiány jelentős csökkentését 2002-höz képest - sikerült is tartani, de ez nagyrészt abból állt, hogy a választások előtti osztogatások kereteit vonták el a minisztériumoktól - magyarázza László, aki szerint "az első évben még nagyon sok olyan friss pénz volt, ami nem épült be a különböző lobbicsoportok pénztárcájába, ezért ezeket viszonylag könnyen el lehetett vonni". A hiány lefaragása azonban nem olyan mértékben történt, ahogy azt ígérték, a számok hónapról hónapra rosszabbul alakultak a tervezettnél, és végül ez okozta László Csaba bukását is. Amikor 2004 januárjának első napjaiban kiderült, hogy az előző évi államháztatási hiány még annál is nagyobb lett (5,6 százalék), mint amennyit a PM decemberben ígért (5,2 százalék), Medgyessy leváltotta pénzügyminiszterét.

Számokba fulladt - László Csaba bő másfél évig volt miniszter

Lászlót személyesen is nagyon dühítette a téves előrejelzés, ezért még azt is megtette, hogy összeterelte egy helyiségbe a minisztériumi középvezetőket, és közölte velük, hogy addig nem hagyhatják el a termet, amíg meg nem mondják, hogy mi okozta a hibát. Az egykori miniszter szerint végül kiderült, a 0,4 százalékpontos eltérés jelentős részének az oka az volt, hogy a minisztériumon belül elakadt egy "tudható információ", egy 40 milliárdos áfa-visszautalás, amelyet nem vettek figyelembe a számításkor. Medgyessy azonban nem volt hajlandó elfogadni semmilyen magyarázatot. "Bennem megmásíthatatlan volt a döntés, nem adtam alkalmat arra, hogy vitatkozzunk" - idézi fel a Lászlóval folytatott beszélgetését Medgyessy, aki szerint "ez valószínűleg Csabának fájt, de azt gondoltam, megengedhetetlen, a kormány presztízsét rontja, ha rendre rossz prognózisok és arra épülő, nem megalapozott tervek készülnek".

Búcsú a süket füleknek

Ezen a beszélgetésen vált egyértelművé, hogy Medgyessy már le is tett a nyáron bejelentett 2008-as euróbevezetésről, a leváltással együtt ugyanis közölte Lászlóval azt is, hogy a céldátumot el akarja tolni 2010-re. Az egykori pénzügyminiszter azt mondja, hogy a kormányfő ezt akkor tudatta a két koalíciós párt elnökeivel, Kovács Lászlóval és Kuncze Gáborral is, akiket később behívott a szobába. A miniszterelnök végül nem jelentette be a konkrét 2010-es céldátumot, de a László leváltásáról szóló sajtótájékoztatón utalt arra, hogy újra kell gondolni az euró 2008-as bevezetésének menetrendjét.

Ez újabb egyértelmű jele volt a sokasodó bajoknak, amelyekre László Csaba is figyelmeztetett utolsó parlamenti beszédében. A fináncról és az ördögről szóló vers felolvasása előtt kijelentette, "reformokra és megszorításokra, jól hallották: megszorításokra van szükség", és ehhez a képviselőktől elszántságot és bátorságot, a demagóg hozzáállás befejezését kérte, mert mint mondta, "ez így nem maradhat". A parlamenti jegyzőkönyv szerint a kormánypártok soraiban "nagy taps" követte a beszédet, de a távozó miniszter tanácsai süket fülekre találtak. Ahogy egy szocialista képviselő némi megbánással és keserűséggel a hangjában fogalmaz hat évvel a figyelmeztetés elhangzása után: "Akkor senki nem érezte a veszélyt."