A koronavírus-járvány a nemzetpolitikában is szükségessé teszi az újraindítást

A világ immár közel másfél éve harcol egy alattomos és láthatatlan ellenséggel. A világjárvány elején, tavaly március végén írtunk egy elemzést „Nemzetpolitikáról a vírus árnyékában” címmel arról, hogy a nemzetpolitikában is új helyzet állt elő. A vírus lezárta a határokat az államok között, az állampolgársági kötelék felértékelődött, a kettős állampolgárság hétköznapi jelentősége is megnőtt, hiszen a kettős állampolgárok mindkét állampolgárság szerinti államba beléphettek.

Írásunkban hangot adtunk a jövőt illető aggodalmainknak,

mivel a vírus egy 10 éves építkezés, nemzeti egymásra találás megtorpanásához vezetett.

Azt írtuk, hogy tekintettel arra, hogy a vírus nem ismer nemzeti hovatartozást, ezért a járvány rádöbbentheti a térség államait, hogy egymásra vannak utalva, de sajnos az ellenkezője is előfordulhat, egyfajta bezárkózást is elindíthat. Volt idő, mikor átmenetileg az erőforrások és a védekezési eszközök szétosztása terén az önzés kerekedett felül, és félő volt, hogy a krízis alkalmas hamis ellenségképek mesterséges kreálására is. Éppen ezért mindent meg kell tenni a párbeszéd és együttműködés légkörének fenntartásáért, és azért,

hogy a térség államai belső viszonyaikban még véletlenül se forduljanak egyes kisebbségi nemzeti közösségeik ellen.

Ellenőrzés a komáromi határátkelőnél a koronavírus-járvány idején Fotó: Polyák Attila - Origo

Úgy tűnik, hogy a negatív forgatókönyveket sikerült elkerülni, a térség országai között még a legnehezebb időszakokban is fennmaradt a bizalom, az együttműködés és a párbeszéd légköre. Ebben nagyon nagy szerepe volt a magyar kormánynak,

gondoljunk csak a szomszédos országok állampolgárai számára nyújtott segítségre vakcinák és védekezést szolgáló eszközök terén,

vagy a tavaly ősszel Szlovákiának nyújtott segítségre,

amikor önkéntes alapon magyar egészségügyi személyzet segítette az ottani országos tesztelési program lebonyolítását.

Napjainkban a V4-ek és az Európa Tanács soros elnökeként Magyarországnak újból alkalma van bebizonyítani, hogy térségünk országai számára a legbiztosabb jövőkép nem alapulhat máson, mint a kölcsönös tiszteleten és észszerű együttműködésen.

Eduard Heger szlovák, Mateusz Morawiecki lengyel, Orbán Viktor magyar és Andrej Babis cseh miniszterelnök (b-j) a visegrádi csoport (V4) miniszterelnökeinek csúcsértekezletén tartott sajtótájékoztatón Katowicében, 2021. június 30-án Forrás: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán

Több mint egy év elteltével ismételten megpróbálunk egy aktuális nemzetpolitikai helyzetképet adni, és bemutatni, hogy a vírus által továbbra is terhelt közeljövő milyen új kihívásokat állíthat a nemzetpolitikai stratégia megvalósítása elé, és ebből milyen, akár hosszú távú tanulságokat lenne ajánlatos levonni.

Mintha egy B kategóriás sci-fi képsorai elevenedtek volna meg mindennapjainkban, „többnyire” maszkban járó emberek, kijárási tilalom, szirénázó mentőautók – ezek voltak a hétköznapjaink. Utazni, pláne külföldre, amellett, hogy nem volt ajánlott, az érvényben lévő korlátozások miatt legtöbbször nem is lehetett. Eközben minden csatornából ma is ömlik ránk a sokszor egymásnak is ellentmondó negatív információ, és mint ilyenkor lenni szokott, itt vannak közöttünk a nyomorúság eltorzult arcú, minden gátláson felül álló vámszedői is. Vannak, akik pusztán butaságból táplálkozó feltűnési viszketegségből,

és vannak, akik jéghideg érdekből, politikai vagy gazdasági számításból szítják az indulatokat, táplálják a bizonytalanságot, szórják a mételyt.

Az utóbbiak úgy vannak vele, hogy „minél rosszabb az embereknek és az országnak, annál jobb nekik”. A baloldal a külhoni magyarokat is beemelte gyűlöletpolitikája célpontjai közé, és az emberi irigységre építve támadta a külhonba irányuló segítséget.

Szabó Tímeának, a Párbeszéd frakcióvezetőjének nem tetszett, hogy a kormány próbál segíteni a határon túli magyarok sorsán a pandémia idején is Forrás: MTI/Szigetváry Zsolt

A járvány mindenkit arra tanított meg, hogy semmi nem állandó, szinte minden azonnal megváltozhat. Felbukkanhat egy újabb vírusmutáns, és ha nem is ír át mindent, amit korábban tudtunk és gondoltunk, de képes gyökeresen új helyzetet teremteni és befolyásolni a védekezés fókuszát. Éppen ezért

a járvány elleni védekezés legfontosabb jelszava a rugalmas alkalmazkodóképesség lett.

Amiről még tegnap azt hittük, hogy tudjuk mi várható, mára bebizonyosodik, hogy várakozásunk csupán hiú ábránd volt. Ilyenkor,

válsághelyzetben döbbenünk rá csak igazán, hogy mit is jelent a politikai stabilitás és az abból származó gyors és biztos cselekvőképesség.

Azért is van politikai stabilitás, mert

a kormány nem az emberek feje fölött kormányoz,

hanem rendszeresen kikéri a választópolgárok véleményét, újra és újra közmegegyezést hoz létre a legfontosabb döntések ügyében. Egyebek közt ennek köszönhetően minden váratlan és nehéz helyzetben is racionális és gyakorlatias politikát folytat –

nem engedve, hogy bármilyen ideológia felülírja a valóságot.

Brüsszelben és Nyugat-Európában sajnos többnyire ennek ellenkezőjét látjuk. Se az emberek véleményét nem kérik ki, nem veszik figyelembe, se a valóságot. Magyarországon a politikai stabilitásnak és kiszámíthatóságnak köszönhetően nem fordulhatott elő olyan helyzet, hogy a geopolitikai érdekeket az állampolgárok egészségügyi érdekei fölé helyező koalíciós partnerek megbuktassák az orosz vakcina beszerzéséről tárgyaló miniszterelnököt, ahogy az Szlovákiában történt.

Ne ringassuk magunkat illúziókba, valójában háborúban állunk, és a háborúnak egyelőre nem vége van, csupán hallgatnak a fegyverek. Bízzunk benne, hogy a mostani állapotot a tartós béke követi, de arra is legyünk felkészülve, hogy nem így lesz, és a válság újból felüti a fejét a mi térségünkben is. A háborúban pedig semmi más nem számít,

mint a rendelkezésre álló fegyverek és azok minősége, a hátország stabilitása, a szövetségesek megléte és a hadvezérek bölcsessége.

Ha körülnézünk a világban, azt látjuk, hogy Magyarország ebben a konfliktusban nem áll rosszul, és képesek lehetünk másoknak is példát mutatni. Másokhoz képest több bevethető fegyverünk, vakcinánk volt, gyorsabban és nagyobb arányban oltakoztunk, mert mi nem csináltunk politikai kérdést abból, hogy nyugati vagy keleti a vakcina. Az egyetlen szempont az volt, hogy legyen, legyen elég és legyen hatásos vakcinánk. Sikerült a társadalmi békét is megőrizni. Nálunk nem került sor olyan korlátozások elleni utcai tiltakozásokra, mint egyes nyugat-európai országokban.

A védekezés szervezett volt, és a vírus elleni sikeres harcnak határozott és döntésképes vezetői vannak.

A gazdasági védekezés európai összehasonlításban is sikeres, és immár a gazdaság újraindításának idejét éljük, ami újból koncentrált erőfeszítéseket igényel. Az sem lehet kérdés senki számára, hogy a védekezés során az ellenzékre számítani egyáltalán nem lehet.

Lapozzon, a cikk a következő oldalon folytatódik!