A koronavírus-járvány a nemzetpolitikában is szükségessé teszi az újraindítást

A világ immár közel másfél éve harcol egy alattomos és láthatatlan ellenséggel. A világjárvány elején, tavaly március végén írtunk egy elemzést „Nemzetpolitikáról a vírus árnyékában” címmel arról, hogy a nemzetpolitikában is új helyzet állt elő. A vírus lezárta a határokat az államok között, az állampolgársági kötelék felértékelődött, a kettős állampolgárság hétköznapi jelentősége is megnőtt, hiszen a kettős állampolgárok mindkét állampolgárság szerinti államba beléphettek.

Külső szövetségesek terén összetettebb a kép. Vannak megbízható szövetségeseink, akikhez fordulhattunk, ha vakcinára vagy védekezést szolgáló felszerelésekre volt szükségünk, és vannak olyan „természetesnek mondott” szövetségeseink is, akik úton-útfélen bírálják azt, amit teszünk.

Az utóbbiakról általában kiderül, hogy egy-két hónap késéssel ugyanazzal a megoldással állnak elő, amiért bennünket korábban élesen bíráltak és kárhoztattak.

Az azért mégiscsak megnyugtató, hogy ha utólag is, de kiderül, hogy mégsem mi jártunk a rossz úton. A közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy a többség bízik a kormányban és a válságkezelés eredményességében.

Brüsszel arról győzködött minket, hogy ne önállóan szerezzük be a vakcinákat, adjuk át ezt a jogot a Bizottságnak. Azt ígérték, hogy gyorsabban és jobban fog menni a beszerzés akkor, ha ezt rájuk bízzuk. Ma már mindenki látja, hogy kudarcot vallottak.

Szerencsére a magyar kormány önállóan cselekedett, és nem hagyatkozott teljes mértékben az uniós beszerzésekre.

Erőfeszítéseinket igazolja a magyar oltási program sikere.

Pfizer-BioNTech koronavírus elleni oltóanyagot kap egy férfi a Jósa András Oktatókórházban kialakított oltóponton, Nyíregyházán - illusztráció Forrás: MTI/Balázs Attila

Azonban nagy hibát követnénk el, ha nem fordítanánk elegendő figyelmet arra, hogy a válság tanulságait elemezzük, és amit le kell belőlük vonni, azt levonjuk. Már most egyértelmű, hogy ez a válság nagyon sok és nagyon sokféle sérülést, sebet és emberi tragédiákat is okozott. Ha másra nem is jó egy ilyen rendkívüli helyzet, de arra sajnos mindenképpen, hogy rámutasson eddigi életünk, társadalmi berendezkedésünk gyenge pontjaira. Itt és most nem csupán a közvetlenül és közvetetten okozott, akár számszerűsíthető károk helyrehozatalára kell gondolni, habár egyes számítások szerint ezek is jelentősen meghaladják minden korábbi válság idején tapasztaltakat.

Legalább ekkora erőfeszítést fog igényelni az elveszett bizalom és a lelki sérülések újjáépítése.

Egyelőre sok a találgatás, hogy milyen is lesz a posztcovid világ, és benne az életünk. Lesz-e új normalitás, vagy minden közel úgy és ott folytatódhat, ahol 2020 év elején abbamaradt. Egyet biztosan tudhatunk, ha nem sikerül helyreállítani az ember és ember, az ember és intézmények, az intézmények és intézmények közötti bizalmat, és a félelem nélküli életet, akkor olyan világ jöhet, amilyet senki sem kívánhat, amelyik sokkal inkább Orwell 1984-ének világára, mint korábbi életünkre fog hasonlítani.

A lezárt Margit-sziget 2021 tavaszán Fotó: Csudai Sándor - Origo

A járvány arra is rádöbbentett bennünket, hogy jobban értékeljük, amit a rendszerváltozás óta, de főleg az elmúlt tíz évben a nemzetpolitika terén eredményképpen elértünk. Talán szimbolikus és lelki értelemben sem volt Trianon óta ennyire egységes a nemzet, több mint egymillió új magyar állampolgár van. Ami talán ennél is fontosabb,

megtapasztaltuk, hogy érdemes nemzetben gondolkodni és a magyar nemzethez tartozóként élni mindennapjainkat.

Ez az identitásunk alapja, ez az, ami a mai bizonytalan és fura hóbortokkal teli világban képes biztos támaszt és kapaszkodót nyújtani.

A határon túl élő magyarok megtapasztalhatták, hogy szülőföldjükön élve, a mindennapi harcaik megvívása közepette is érdemes megmaradni magyarnak.

Teljes jogú magyar állampolgárok, minden körülmények között számíthatnak Magyarország támogatására, legyen az a jogaikért való kiállás, az anyanyelvi oktatás és kultúra, de akár a gazdasági lehetőségek támogatása is.

A vírus sajnos azt is magával hozta, hogy a jelentőségüket korábban fokozatosan elvesztő országhatárok újból felértékelődtek, és ma még mindig, néhány esetben újból sokkal inkább elválasztanak magyart a magyartól, mint korábban. Vannak a határok különböző oldalain élő családok, ahol a tagok egymást nemcsak megölelni nem tudták az elmúlt egy évben, hanem még találkozni sem tudtak személyesen. Ezeknek a korlátozásoknak egy része már megszűnt, egy része hamarosan meg fog szűnni. Mindannyiunk felelőssége, hogy amint lehet, rögtön újra kell indítani a magyar-magyar életet,

be kell pótolni az elmaradt öleléseket, baráti találkozókat, elmaradt osztálykirándulásokat, beszélgetéseket, koccintásokat.

Illusztráció Forrás: Shutterstock

Addig is, amíg ennek ideje el nem érkezik, a nemzetpolitika terén is a rugalmas alkalmazkodóképesség stratégiáját kell alkalmazni, igazodni kell a gyorsan változó körülményekhez.

A külpolitikánknak mindent meg kell tenni a jószomszédi kapcsolatok javítása, fenntartása érdekében.

Oda kell figyelni és érzékenynek kell lenni a külhoni magyar közösségeket is a járvány miatt sújtó problémákra, és keresni kell a segítségnyújtás lehetőségeit. A kétoldalú és multilaterális kapcsolatokon keresztül mindent meg kell tenni annak elkerülése érdekében, hogy a magyarok lakta szomszéd országokban, az egészségügyi és gazdasági válság nyomán esetlegesen sokasodó társadalmi feszültségek hatására, a többség esetleg a kisebbségekben találja meg annak okát vagy okozóját.

Összességében ma is azt gondoljuk, hogy a térség országai többségének az érdeke a bizalmi környezet fenntartása, még akkor is, ha legnagyobb keleti szomszédunk egy rendkívül veszélyes globális nagyhatalmi geopolitikai játszma áldozata és felvonulási területe lett.

Minden irányba fontos a párbeszéd fenntartása, és annak elfogadtatása, hogy a nemzeti kisebbségek képesek az országok közötti híd szerepét betölteni.

Márpedig a hidak mindenki számára hasznosak, mert lehetővé teszik a közeledést és az együttműködést. Továbbra is úgy látjuk, ha okosan, sokat és jól dolgozunk, jövőre újra nemzeti kormány alakul, és ha a Jóisten is megsegít, akkor Magyarország és a magyar nemzet most alapozhatja meg, hogy száz esztendő megpróbáltatásait követően újból győztes közösség lehessen.

Szerzők: Dr. Zsigmond Barna Pál (Fidesz) országgyűlési képviselő és Szakáli István Loránd vezető közgazdász, Századvég Gazdaságkutató Zrt.