Mark C. Henrie, az Arthur N. Rupe Foundation elnöke elmondta előadásában, hogy az Amerikába érkező migránsok nehezen tudnak alkalmazkodni a helyi viszonyokhoz. Mark C. Henrie a Századvég konferenciáján rávilágított, hogy
ma nyíltan működik az eltörlés kultúrája, és ez az amerikai kultúrában egyre durvább méreteket ölt.
Az amerikai konzervatív politikus szerint egész egyszerűen nem lehet kimondani a nyílt véleményüket az embereknek, mert akkor az eltörlés kultúrája fenyegeti őket. Elmondta, hogy
gyakorlatilag vannak olyan kifejezési formák, szólások, amelyeket minden társadalom korlátozni kíván, hiszen minden társadalomban vannak szent dolgok, mégis a kortárs világban, ami korábban szent volt, azokat ma új szent dolgok váltják ki.
Korábban a házasság szentsége és a szexualitás tabu volt, ma ez egészen másképpen van, és nyíltan zajlik. Henrie szerint ez nem hoz egyenlőséget. Szerinte sok minden miatt okolhatóak az amerikaiak, mert amikor ő maga Európába jön, azt látja, hogy az európai viselkedésforma az amerikaiak értékeit képviseli. Elmondta, hogy ő maga nem érti, mi köze George Floydnak Hollandiához, vagy a "fel a kezekkel, ne lőjj le" szlogennek egy európai országhoz, hiszen az Amerikára jellemző.
Henrie szerint ha Amerikától tanulnak az európaiak, az nehéz, mert amikor az amerikaiak az ő kivételességükről beszélnek, az azt jelenti, hogy a teljesen normálistól eltérően csináltak meg dolgokat.
Amerika egyedi, méghozzá három dolog miatt:
Henrie meglátása szerint
a szólásszabadság nem abszolút jogi fogalom, és a politikai szólásszabadság kapja a legnagyobb védelmet, és azt értik alatta, aminek a nyelvhez van köze.
Mindennek a végső eredete a beszéde, a szólás, és ebből ered a parlament szó is, ott lehet megvitatni az ügyeket. Vannak olyan szólásszabadsági formák, amelyek nem szabályozottak. Van a lázítás, ami nem védett, de ilyen a hitelrombolás, és ha végig gondoljuk Amerika fekete tapasztalatát, az amerikaiak a szokásos beszédformáikban megalázták a fekete embereket. Amikor az 1960-as években az amerikaiak felismerték, hogy ez helytelen, akkor egy teljes kultúrát kellett kigyomlálniuk.
A kultúra ugyanis abból is áll, hogyan beszélünk egymással.
Henrie kifejtette, hogy a cél az volt, hogy korlátozzák az egyébként szabad beszédet, annak érdekében, hogy egy napon egyenlőkként tudjanak együtt élni feketék és fehérek. Közben szerinte őrült fordulatot vettek a dolgok.
Az elnök előadásában egy példát is hozott, miszerint 1964-1965-ben meg akarták változtatni a szólásszabadság formáit a Berkeley Egyetemen azért, hogy politikusokat is meg lehessen hívni előadni. Itt a polgári jogokról volt szó, mert sokakat érdekeltek a polgári jogi mozgalmak. Sokan azonban az egyetem szabályaival szembementek, és tüntettek is, és végül 800 ember letartóztatása után az egyetem megváltoztatta a szabályokat, és azután már lehetett politikai előadót hívni.
A konzervatív politikus arról is említést tett, hogy ebben az időben a konzervatívok az egyetemi szólásszabadság mozgalom ellen voltak, és sokkal jobban felzaklatta őket a téma. 1964-ben Kaliforniában az egyetemre úgy gondoltak, hogy fontosabb, hogy ott magasabb rendű gondolatokról beszéljenek, ne pedig hétköznapi dolgokról, mert a társadalom magasabb rendű tagjai képviseltetik magukat a Berkeley Egyetemen. Henrie szerint nem szabad elfelejteni, hogy vannak időbeli, térbeli és módszertani szólásszabadságot érintő korlátozások, amelyeknek van értelme, és a társadalmunkat pozitívan és negatívan tudjuk alakítani attól függően, hogyan beszélünk, és hol.
Az elnök zárásként egy üzenetet fogalmazott meg: az USA alkotmányának első kiegészítéséről elmondta, hogy tartottak megalkotásakor attól, hogy a békés gyülekezés jogát a kongresszus nem fogja elfogadni. Ehhez képest az elmúlt 15-20 évben a liberális filozófusok kivételt tettek, mert a vallás tekintetében speciális kivételek vannak, és nem akartak külön jogokat a vallásnak. Ez egy jó példa a kifejezésbeli szabadságra. Ez a módosítás a megnyilatkozás védelmét tartalmazza. Tehát mindenki megnyilatkozik a saját hitét illetően. Henrie szerint
fontos fenntartani a szólás szabadságát, nem a kifejezés szabadságát, mert a kettő nem ugyanaz. Ennek értéke abban rejlik, hogy az agórán találkozunk, elmondjuk, mint gondolunk, majd cselekszünk.
KAPCSOLÓDÓ CIKKEINK