Ütöttek, rugdostak, megfojtottak egy vépi asszonyt

Kivégezték azt a férfit, aki megtámadott és különös kegyetlenséggel végzett egy gyenge, idős asszonnyal 42 évvel ezelőtt Vas megyében. A 30 éves Vajda János egy családi-baráti bűnszervezet tagja volt.

1981. március 9-én szomszédja kocsonyával a kezében állt a 77 éves Barkovics Jánosné vépi házának kapujánál. Csengetett, de a nyugdíjas nem nyitott ajtót. Mivel már négy napja nem látták a templomban az asszonyt, szomszédja megkért egy fiatalt, hogy másszon be a kerítésen. Barkovicsné holttestét a konyhakövön találták meg.

 

A Vas megyei Rendőrfőkapitányságtól érkező helyszíni szemlebizottság azonnal arra a következtetésre jutott, hogy a pénzéért ölték meg.

 

Bár az áldozat otthonát ismerők megesküdtek rá, hogy nem tűnt el semmi, ez első ránézésre nem volt egyértelmű. A rablógyilkos ugyanis mindent felforgatott. Mindent kinyitott, mindenhova benézett, és amikor zárt szekrényajtót talált, azt különböző szerszámokkal – reszelővel, konyhakéssel, nyesőollóval – felfeszítette. Pénzt keresett. Sem a holttesttel, sem a betörés tárgyaival nem törődött, nem próbálta meg ezeket eltűntetni. Ezek mind ott maradtak a házban és a bűnügyi technikusok megtalálták, rögzítették.

 

Ahogy az asszony félretett 10 ezer forintját és 40 ezer forintról szóló takarékbetétkönyvét is.

 

De még a saját nyomait sem próbálta megsemmisíteni a támadó, pedig 1981. március 5-én éjjel, amikor a házban járt, hatalmas sár volt az udvaron. A föld azon a kerítésen is ott maradt, amin keresztül bemászott. Ezekből nem csak azt látták a nyomozók, hogy a szomszéd telke felől érkezett, hanem azt is, hogy melyik irányba menekült a támadás után.

 

A ház bejárati, tehát konyhára nyíló ajtaját alighanem a vállával szakította be, s az öregasszonynak lefeljebb annyi időt hagyott, hogy a konyhában levő ágyából felkeljen"

 

- írta meg a Magyar Rendőr 1981. július 11-i száma.

A tetthelyen minden telis-tele volt nyomokkal és bizonyítékokkal, hogy az áldozat holttestéről már ne is beszéljünk. Az igazságügyi orvosszakértői jelentésből kirajzolódnak a gyenge asszony életének utolsó percei.

 

A támadó megütötte, megrugdosta, végül megfojtotta áldozatát.

 

A brutalitás egy meghatározott, helyi bűnözői kör irányába terelte a nyomozók figyelmét. A vépiek tudták, hogy az asszony fél ezektől az emberektől és azt is, hogy van pénze, így mindig kulccsal zárta az összes ajtót a házában.

a bal oldali ajtószárnnyal Pontyé eltakarta a harmadik ajtót, amely mögött a pénz és a takarékbetétkönyv volt Forrás: Magyar Rendőr/Arcanum Digitális Tudománytár

A gyilkos utáni hajszával megbízott úgynevezett „forró nyomos akcióbrigád" tagjai arra jutottak, hogy Barkovicsné gyilkosa nem először követett el ilyen bűncselekményt. Nem sokkal korábban, a Véptől körülbelül 40 km-re, keletre lévő Celldömölkön is megtámadtak két idős embert a pénzéért és mindhárom helyszínen ugyanazt a módszert választotta a támadó arra, hogy bejusson a házba. A támadások időpontja is megegyezett. Az egyetlen különbség az volt, hogy a harmadik rablásnál gyilkosság is történt. A nyomozók elindultak az első két kirabolt áldozathoz. Kikérdezték őket. Mindkét özvegyasszony ugyanarról számolt be.

Nem egy, hanem több támadó volt, akik pénzt és ékszereket követeltek és erőszakosak voltak.

Az egyiküket megütötték és belerúgtak, aztán elvették tőle a két arany gyűrűjét és a pénzét, a másikat pedig halálosan megfenyegették. Tőle 7 ezer forintot és egy női aranyórát raboltak el, amit egy falra függesztett szentkép hátuljából, a borítópapír alól téptek ki. Ennek az áldozatnak volt takarékbetétkönyve is, ami nem kellett nekik, csak a pénz és az ékszer, mivel ezt azonnal bárhol készpénzzé lehetett váltani.

Pontyó és Csoki szembesítése Forrás: Magyar Rendőr/Arcanum Digitális Tudománytár

A bűnözői kör szűkítésével jutottak el a nyomozók egy vépi házaspárhoz, akik előszeretettel megfordultak Celldömölkön. A 30 éves, Pontyó becenévre hallgató Vajda Jánoshoz és feleségéhez, „Babához". Ez utóbbi édesanyját, „Betyárt" is „veszélyes bűnözőként" tartották számon. Az egyik áldozat arról számolt be, hogy már szilveszterkor megjelent nála a házaspár, hogy újévi köszöntés ürügyén kirabolja. El is tűnt egy doboza, amiben fontos dolgokat őrzött.

„Betyár fia, a rendőri felügyelet szabályainak megszegése miatt elzárásra ítélt Horváth Kálmán, Csáki március 12-én hagyta el a szombathelyi börtönt, s az ott várakozó nyomozótisztek máris felszólították, hogy tartson velük a főkapitányságra.

Odabent hamarosan emlékezni kezdett arra, hogy januárban ő járt Pontyóval az egyik celldömölki rablás helyszínén,

s az ott zsákmányolt két aranygyűrűt Babának — tehát a testvérének — ajándékozta a férj, Pontyó egyetértésével. Pontyót azonban keményebb fából faragták annál, mint hogy egyszeriben beismerje a cselekmény elkövetését" - így idézte fel az egyik részletet a szaklap a családi-baráti bűnszervezet tagjainak kihallgatásából.

a bűnbanda tagjai Forrás: Magyar Rendőr/Arcanum Digitális Tudománytár

Pontyó napokig tagadta, hogy ő ölte meg az idős asszonyt Vépen, és megpróbálta olyanokra terelni gyanút, akik ebben a bűncselekményben ártatlanok voltak. Emellett igyekezett a nyomozókat összezavarni akkor, amikor már vallott. Bár ő határozottan állította, hogy négyen jártak a gyilkosság helyszínén, a tetthelyen rögzített nyomok azt mutatták, hogy egyedül ő volt bent a házban. Mivel a nyomozók tudták, hogy a magányos támadás nem jelenti azt, hogy a többiek nem húzták meg magukat a közelben, ezért kihallgatták a férfi, akkor már orgazdasággal gyanúsított feleségét is.

 

Ezzel párhuzamosan rendőrök lepték el Pontyóék otthonát.

A nagy családdal élt a férfi édesanyja is. Ahogy a gyilkos a tetthelyen, most a rendőrök is mindent felforgattak Pontyónál, hogy megtalálják az egyik áldozat arany gyűrűit. Eközben figyelték az ártatlan idős asszony arcát. Amikor az udvaron egy téglarakáshoz értek, az asszony arca elszürkült, amiből tudták, hogy jó helyen járnak. A halom alá, margarinba rejtve találták meg a zsákmányt egy mandzsettagomb mellett.

 

Végül addig faggatták, amíg Baba mindent bevallott, és ezzel megpecsételte férje sorsát.

 

 

Megfojtottam, mert nem adott pénzt"

 

- magyarázta a férfi a feleségének.

 

Pontyó, erre ráfizetsz, s meglátod, a celli rablás is kipattan"

 

- tette hozzá az asszony, aki a támadás után, az utcán várta a férjét. Azt is elárulta, hogy a férfi annyira ideges lett, hogy napokig nem is látták. Aztán egy nap hazajött és azt mondta, hogy a gyenge, idős asszony támadta meg és ő csak önvédelemből ölt. Ez persze nem volt igaz.

 

Amikor végre a férfi is bevallott mindent, a celldömölki betörésekről is részletesen beszámolt. Neveket is felsorolt, bemártott minden cimborát.

 

Végül az ügyben első fokon eljáró Szombathelyi Megyei Bíróság az elé tárt bizonyítékok alapján a többszörösen büntetett előéletű Vajda Jánost nyereségvágyból elkövetett emberölés és más súlyos bűncselekmények miatt életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélte, amin 1982 júniusában a Legfelsőbb Bíróság módosított. Ahogy a Vas Népe 1982. szeptember 4-i számában olvasható, a másodfokon eljáró bíróság megállapította,

 

hogy „Vajda különös kegyetlenséggel követte el az emberölést", és halálra ítélte.

 

Pontyó ügyvédje kegyelmi kérvényt nyújtott be, de ezt elutasították. Az ítéletet 1982. szeptember 3-án végrehajtották.