Bohóc a gáton

Az árvízi helyzetről szóló drámai tudósítások zöme Magyar Péterre is kitér. Nagyon helyes.

Az árvízi helyzetről szóló drámai tudósítások zöme Magyar Péterre is kitér. Nagyon helyes. Egy igazi sajtóbeszámoló adjon hírt a katasztrófa minden eleméről. A katasztrófaturistákról is.

Bőséges a Magyar-választék. Amikor e sorokat írom, így szól a Tisza Párt elnökének legfrissebb bejegyzése (Sulyok Tamás államfő a címzett): „Egy köztársasági elnöknek ilyen súlyos árvízi helyzetben kötelessége lenne a nemzethez szólnia, ha már az nem jut eszébe, hogy meglátogassa a gátakon napok óta megfeszített munkát végző több tízezer önkéntes honfitársát.”

Talán mondani sem kell, a kéretlen ceremóniamester kapitális hazugságával állunk szemben; Magyarország államfője személyesen ellenőrizte az árvízi munkálatokat. (Szerdán például a Komárom–Esztergom vármegyei Neszmélyre, tegnap Pilismarótra látogatott.) Más kérdés, hogy Hej-Vargáné nem sokat törődik az ilyesmivel. Talán épp egy fotogén nyúlgáttal szelfizett… A túlmozgásos embernek csak az a fontos, hogy róla szóljanak a hírek. Neki a köztársasági elnök is csupán egy kellék az ő leendő árvízi hajós szobrához, akárcsak a megáradt folyó, a gátakon küzdő emberek. Vagy az a vadonatúj lapát is, amelyet oly szerencsétlenül szorongat ez a gumicsizmába bújt, zsákolni próbálkozó bohóc, hogy nézni is rémisztő. (Még a parasztot mímelő Rákosi Mátyás is ügyesebben morzsolgatta a búzakalászt annak idején a gabonatábla közepén.)

A teljes cikk ITT olvasható el!