Havasi Gergő tartalékos szakaszvezető az Origo kérdésére elmondta, hogy az idei árvízi védekezésnek a legkritikusabb szakasza a Dunakanyar, és annak több települése. Havasi Gergő területvédelmi tartalékos katonaként társaival együtt homokzsákokat pakol, és ott segít, ahol szükség van rá. Megjegyezte, hogy eddig főként Kismaroson és Vácon segített, és számára azért fontos, hogy itt tud most szolgálatot teljesíteni, mert váci születésű, ezeken a településeken töltötte a gyermekkorát, és szeretné megvédeni azt a vidéket, ahol felnőtt, és amelyet nagyon szeret.
Szokolya, Kismaros és Verőce nagyon közel állnak a szívéhez, hiszen itt kezdett el sportolni, itt tanult. A területvédelmi tartalékos kampány egyik kampányarcaként még inkább érzi a felelősségét annak a mottónak, hogy „Szeretem, megvédem!”. Havasi érzelmileg is kötődik ezekhez a településekhez, ezért is akart területvédelmi tartalékos lenni: ha szükség van rá, akkor tudjon menni, és segítsen. Havasi Gergő azt is elárulta lapunknak, hogy
egy olyan szükséghelyzetben, mint a mostani, kivételes jelentősége van annak, hogy hányan tudnak a védekezésben segíteni.
Havasi Gergő szakaszvezető kiemelte, hogy nagyon szervezetten zajlik a homokzsákok töltése, pakolása, és a falak építése is. Hozzátette azt is, hogy első tapasztalata a mostani, és ami nagyon szimpatikus volt számára, hogy a civil társadalom és a Magyar Honvédség között létrejött az a híd, amiről a kampányban sokszor beszéltek már.
Ez a híd élő, hiszen a civilek, a helyiek elképesztően nagy mértékben támogatnak minket. Jómagam bementem egy kávézóba, hogy igyak egy kávét, és látták, hogy a gátról jövök, egyenruhában vagyok, és máris mondták, hogy nem tartozom semmivel, fogyasszam egészséggel, és kérdezték, kérek-e még valamit, mert nem kell fizetni.
Kismaroson is azt tapasztalta a szakaszvezető, hogy miközben kb. 80-100 fő egy helyen pakolta a homokzsákokat, de több ilyen állomás volt, ott a falu lakosai sorra jöttek biciklivel, roskadásig megpakolt táskákkal, kosarakkal, és hozták nekik a palacsintákat, a szendvicseket, az ételeket, és folyamatosan kérdezik, mire van még szükségük, ők még mivel tudnak hozzájárulni a katonák munkájához.
Otthonról egymás után jönnek a konyhákból, és hozzák az ott elkészített ételeket, amelyekkel szeretnék támogatni a honvéd katonákat, hogy legyen energiájuk ahhoz a munkához, amit éppen végeznek. Ezt csodálatos látni, és hihetetlen nagy az összefogás, a támogatás, és ez nekünk is további erőt ad a küzdelemhez. Ami biztos, hogy óriási egységben, közösen tudunk együtt dolgozni, és védeni az emberek otthonait, vagyontárgyaikat.
Arra a kérdésre, hogy azoknak, akik még nem területvédelmi tartalékosok, mit tanácsol, Havasi Gergő szakaszvezető szerint, mivel az otthonaink védelméről, a hazánk, a családunk megvédéséről van szó, így szükségállapotban most különösen fontos, hogy cselekedjünk.
Azt gondolom, hogy a lehető legjobb helyen van az ember, ha szeretne valami hasznosat tenni, és visszaadni az otthonának, hogy ha már mindenünk megvan, akkor adjunk is vissza belőle, védjük is meg az otthonunkat!
Rajczi Péter honvéd, aki területvédelmi tartalékosként nemrégiben végezte el az alapkiképzést, kötelességének érzi budapesti lakosként, hogy segítsen. Vácon és Kismaroson segít ő is, és számára is nagyon megható volt, hogy a helyiek nagyon hálásak nekik, ő is kiemelte, hogy palacsintát, gulyást és kávét kaptak a lakóktól.
Abszolút érződik egy összefogás, ami azért is nagyon jó, mert a civileket és a honvédelmet közelebb hozza egymáshoz, és sokkal emberségesebb a kapcsolat, megértenek minket jobban, és látják, hogy értük vagyunk, értük dolgozunk.
Országos és közös érdek, hogy megvédjük az emberek életét, a lakásaikat, a vagyonukat, és örömmel segítünk ott, ahol tudunk – mondta el a volt válogatott labdarúgó, tartalékos katona az Origónak.
Ifj. Schobert Norbert területvédelmi tartalékos is beszélt az Origónak a tapasztalatairól. Ő szintén Vácon, majd Kismaroson segített homokzsákokat pakolni, és számára ez volt az első ilyen éles veszélyhelyzet, amikor segíteni tud.
Nagyon büszkén teszem mindezt, mert nagyon jó látni azt, hogy ennyi embert érdekel az, hogy megóvjuk a környezetünket, megvédjük az embereket, és nagyon sok civil ember jött nekünk segíteni étellel-itallal. Nagyon megható volt, hogy csak a mi kedvünkért csinálták ezt.
Ifj. Schobert Norbert elmondta azt is, hogy látszik, hogy egy ország összefogott, és mindenki segít mindenkinek, és a társaival úgy dolgoztak együtt a védekezésben, mintha ezer éve ismernék egymást, ez is jó érzéssel töltötte el. Elmesélte, hogy a homokzsákok töltésén túl, egymásnak adták a zsákokat, és építették a falat, hogy ne szivárogjon át a víz. A fiatal tartalékos nagyon szívesen segít másoknak, jó érzéssel tölti el, hogy segíthet megvédeni sokak otthonát, és reméli, hogy így biztonságban lesznek, és nem tör majd be a víz. Várja a következő napokat a társaival együtt, és hogy továbbra is tudnak majd segíteni ott, ahol kell.
Arra a kérdésre, hogy miért ajánlja a fiataloknak a területvédelmi tartalékos szolgálatot, azt mondta, hogy tanulmányok és munka mellett is végezhető, és sok tapasztalatot szerezhetnek, sok barátságot köthetnek, valamint az, hogy ott tudnak segíteni, ahol kell, az nagyon becsülendő, és tiszteletre méltó.
KAPCSOLÓDÓ CIKKEINK