Rög a röghöz

Jöjj, testvérkém, atyánk, a bujdosó napa távol falujába ballagott. Fönn már kigyujtják üvegét a holdnak,a hamvas, égi templomablakot. Fészkében ring a száz cikázó fecske,szívemben minden mámoros szavad. Reszket - mint ujjunk - mind a levelecskeés röghöz szorul a rög és tapad. Egymás mellett mi is rögök vagyunk most,minket a gyönge, friss vetés szeret. Jöjj, kedvesem, tested lelkembe hullasd,bennünk a föld barázdát rejteget. Az est sötét báránya ballagóba,feketébb hulló selyemgyapja már. És szőke hajad mintha mező volna,mit teljesen betölt a holdsugár. 1923<< előző    következő >>