Szonett, te drágakő, te antikGyöngysor, Reá akasztlak ím,Hűsen pihenj le vállain,De fujtsd nyakát, ha dús brigantik Orzó szavára hangja hallikS nagy átkot mondj, ha bántja kín,Őrködj okosan álmainS tüzelj, ha könnyű könnye zajlik. De meg ne mondd, hogy érte sírok,- Szavadnak akkor úgyse hisz, -Hogy verseket csak néki írok S útam az őrülésbe visz.Csak éjfelen, ha fénye csillog,Csókold haját helyettem is. 1922. augusztus<< előző következő >>
Vágólapra másolva!
A legfrissebb hírekért kövess minket az Origo Google News oldalán is!