Ősapám

Sz. Szigethy Vilmosnak Fakó köntösben, hószín ménlován,Álomban, éjjel, itt jár Ősapám,Ruhája egyszerű, díszt nem visel,De nagy szemében őserő tüzel. Dús hosszú fürtje barna mint a föld,Vasmarka kérges, nagy tusákra tört,Süvegje mellett karvalyszárnya száll,Előtte messze száz vitéz halál. Rézarca, mint a gondos est, nyugodt,- Kacagni tán soha nem is tudott -Nyakán feszülnek holló-vérerek,Tömbmelle vulkán tengerek felett. Leszáll lovárul - tán Hadúr maga! -Bronzajka mozdul s nem hallik szava,Rám néz, szemembe, kezet fog velem,Bús apa bús fiával, csendesen. 1922. augusztus-szeptember<< előző    következő >>