Judit

Fosztja az ősz a fákat, hüvösödik már,      be kell gyújtani.Lecipeled a kályhát, egyedül hozod,      mint a hajdani hidegek idejében, még mikor, kedves,      nem öleltelek,mikor nem civakodtam s nem éreztem, hogy      nem vagyok veled. Némább a hosszabb éjjel, nagyobb a világ      s félelmetesebb.Ha varrsz, se varrhatod meg közös takarónk,      ha már szétesett. Hideg csillagok égnek tar fák ága közt.      Merengsz még? Aludj,egyedül alszom én is. Huzódzkodj össze      s rám ne haragudj. 1936. október eleje<< előző    következő >>