Az a szép, régi asszony

Azt a szép, régi asszonyt szeretném látni ismét,akiben elzárkózott a tünde, lágy kedvesség,aki a mezők mellett, ha sétálgattunk hárman,vidáman s komolyan lépett a könnyü sárban,aki ha rám tekintett, nem tudtam nem remegni,azt a szép, régi asszonyt szeretném nem szeretni.Csak látni szeretném őt, nincs vele semmi tervem,napozva, álmodozva amint ott ül a kertbens mint ő maga, becsukva egy könyv van a kezébens körül nagy, tömött lombok zúgnak az őszi szélben.Elnézném, amint egyszer csak tétovázva, lassan,mint aki gondol egyet a susogó lugasban,föláll és szertepillant és hirtelen megindulés nekivág az útnak, mely a kert bokrain túlott lappang, elvezetni a távolokon által,két oldalán a búcsút integető fákkal.Csak úgy szeretném látni, mint holt anyját a gyermek,azt a szép, régi asszonyt, amint a fényben elmegy. 1936. október<< előző    következő >>